Irodalmi Szemle, 2021

2021/2 - MÉSZÖLY 100 - „A kontextusváltás képessége". Nagy Csilla beszélgetése Szolláth Dávid irodalomtörténésszel a Mészöly-monográfia kapcsán

Ervinnel megpakolt hátizsákkal mentem haza a koleszszobánkba. Mert nem akartam elhinni, hogy mindez tényleg nem volt több egy korszakos tévedésnél. Hogy ez a negyven év most kuka. Inkább azzal a hipotézissel éltem, hogy van itt valami, amit én már nem értek. Hogy a se füle, se farka lózungok a pártosságról, a realista humanizmusról vagy a polgári dekadenciáról esetleg nem is azt jelentik, amit első olvasatban jelentenek. Hogy ez nem pusztán őrült beszéd, hanem van benne rendszer, egy kódrendszer, amit már azért nem értünk, mert már nem akarjuk érteni. Eléggé behúzott a téma. Úgyhogy Mészöly helyett, illetve Derrida és Foucault helyett, akiket évekig nagy lelkesedéssel tanultam - eleinte Orbán Jolán óráin, Derridának még előadásaira is bejutottam -, végül a munkásmozgalom-történet és az irodalomtörténet összefüggéseiről írtam a doktori disszertációmat. Ezért eleinte kissé lököttnek néztek, gyanakodtak, hogy valami bizarr hobbival szeretnék kitűnni, de aztán kiderült, hogy nem csak bennem fogalmazódott meg igény arra, hogy megpróbáljam megérteni a kommunizmus holt nyelvét. És persze eközben volt nagyjából nyolc év „Joyce-ozás”, amikor Gúla Mariannával, Kappanyos Andrással és Kiss Gábor Zoltánnal az Ulysses új magyar változatán dolgoztunk. Az is nagy kaland volt. A lényeg mindebből az, hogy volt tíz-egynéhány év, amíg csak elvétve foglalkoztam Mészöllyel. Végül aztán 2014 körül úgy döntöttem, hogy lassan visszatérek hozzá. Az volt a tervem, hogy egy Mészöly-tanulmánykötetet írok. Amikor aztán körülbelül két éve a Jelenkor Kiadóban Nagy Boglárka előállt azzal, hogy a 2021-es centenáriumra esetleg ki lehetne adni egy Mészöly-monográfiát, akkor megijedtem, mert az egészen más követelményrendszer, mint a tanulmánykötet. 2020-ban erőltetett menetben próbáltam kiegészíteni és egységesíteni az addigi Mészöly-tanulmányaimat, hogy strukturált, átfogó, egységes munka legyen. A könyv egyik fele sok év alatt, a másik fele 2020-ban, nagyrészt karanténban készült.

IA monográfia legnagyobb erénye, hogy szisztematikusan számba veszi, rendszerezi a pálya állomásait, a recepció sajátosságait (tehát kézikönyvként használható), emellett egyedi fogalmi keretet és értelmezési stratégiákat is kínál az életmű feldolgozásához (tehát analitikus jellegű). Az első fejezet (Fogalmi áttekintés) önálló „szerzői portréként” is megállná a helyét, azonban legfontosabb funkciója mégis az, hogy