Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Kosztrabszky Réka: A bibliai szöveghelyek szerepe Mészöly Miklós Saulus című regényében (tanulmány) / MÉSZÖLY 100
ta médiumként határozzák meg; a mű szintjén azért, mert a későbbi személyiségétől származó mondatokat ejt ki a száján (nyilván a regény szituációjához igazítva), másrészt pedig azért, mert ezek az idézetrészletek egy olyan kontextusból származnak, melyben Pál arra utal, hogy írásait a Szentlélek ihlette, általa szól az emberekhez. A későbbiek során két olyan idézet is megjelenik a regényszövegben, melyeket Mészöly szó szerint idéz. Az egyik a mű végén, Kóré énekében hangzik el: „Míg eljő ama nap, és elmúlnak az árnyékok...” A jelenet azért jelentős, mert Saulus ekkor egyrészt azt konstatálja, hogy Istefanos saruja feltörte a talpát, másrészt pedig azt, hogy az ő és kísérői köpenyei fehérek, „mint a Hermon hava.” (270.) A fiatal törvénymagyarázó Saulusra gyakorolt hatása manifesztálódik abban a mozzanatban, hogy az ő lábbelije sebzi fel a főhős talpát, míg a köpeny színe szintén a megváltozását emeli ki, hiszen a fehér szín a regényben a tisztasággal és az ártatlansággal kapcsolódik össze, vagyis a jelenet mintegy előrevetíti a megvakulást és a megtérést. Továbbá megjegyzendő, hogy a Biblia szerint Jézus átváltozása egy magas hegyen történt, s ez az átváltozás az arca ragyogásában, és ruhájának fehérre változásában manifesztálódott (Lk 9,28-29), így a regényjelenet szintén értelmezhető egy olyan szcénaként, melyben a szöveg Saulus és Jézus alakja között analógiát teremt. A másik szó szerinti idézet a következő: „Elmúlék és íme nem vala, keresém ötét és meg nem találám...” A Zsoltárok könyvéből származó részlet azért is érdemel figyelmet, mert közvetlenül az idézésük előtt Saulus a következőt fogalmazza meg: „Meglep, hogy mennyire nincs bennem gyűlölet. Vagy csak nem hasonlít a régire?” (274.) Látható tehát, hogy a főhős belső világában bekövetkező változást a szöveg kétféle módon (egy kontextushoz illő idézettel, illetve egy szereplői önreflexió által) is nyomatékosítja. XMészöly műve, mint láthattuk, a regényszöveg alapjául szolgáló bibliai pretextus mellett erősen támaszkodik más bibliai szöveghelyekre is, melyeket szó szerint, vagy átalakítva épített bele a regény szövegébe, de számos olyan esetre is akad példa a műben, amikor a fabuláris szint történései idéznek fel bizonyos szöveghelyeket. Ezek a szöveghelyek azért bírnak jelentőséggel, mert a Saulus és Jézus alakja közötti analógiás kapcsolatok megteremtésével a főhős személyiségének transzformációját emelik ki, vagyis ezek az eljárások összhangban állnak azzal az írói törekvéssel, hogy a bibliai címszereplő történetét egy személyiség-transzformáció történeteként prezentálja. A Bibliából átvett szöveghelyek új kontextusba helyezése révén kapcsolat létesül Saulus jövőbeli énjével, Pállal is, vagyis a regény paradox módon egy olyan változást vetít előre, mely a regény történetidejében ugyanúgy nem fog lezáródni, mint a gazdag motívum- és utalásrendszerre épülő, számos értelmezési irányra nyitott mű értelmezése.
