Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Kosztrabszky Réka: A bibliai szöveghelyek szerepe Mészöly Miklós Saulus című regényében (tanulmány) / MÉSZÖLY 100
noha ez a válasz - ahogy azt Angyalosi Gergely is kiemelte - a „későbbi korok számára [... ] elliptikusnak” bizonyult, mégis ez az elliptikusság biztosít lehetőséget a különböző interpretációk számára.19 Ezen elliptikusság betöltésének igénye vezet el minket a mű kibővítő eljárásaihoz; azokhoz a diegetikus újításokhoz20 - fikciós epizódok, mellékszereplők, részletek stb. -, melyek hozzájárulnak a főhős belső változásának ábrázolásához a regény fabuláris és szüzsés21 szintjén egyaránt. A korábban említett redukciós eljárás következtében „eltűnő” magyarázatot a szerző egy olyannal helyettesíti, mely a hypotextusban nem szerepel, hiszen a regény a főhős belső világára és bizonytalanságára fókuszálva egy új magyarázatot kínál a címszereplő személyiségének és világnézetének megváltozására. Saulus a műben olyan határhelyzetbe kerül, mely kezdetben a belső változásának regisztrálásában, illetve az üres térbe kerülés érzésének megfogalmazásában nyilvánul meg, majd később, a megvilágosodáshoz közeledvén ki is rekesztődik a közösségből, hiszen bizalmi emberből ő maga is megfigyelés alatt álló egyénné válik. E kirekesztődés - mely a térviszonyokban is megragadható, hiszen az eretnekeket üldöző Saulus mind gyakrabban találja magát pusztás területeken, vagy a városon kívül, s többek között az itteni töprengései, álmai idézik elő benne a változásokat - következtében a főhős egy liminális szakaszba22 kerül, azaz lassanként leválik a társadalmi struktúra rögzített pontjáról,23 mely elengedhetetlen ahhoz, hogy egy korábbi állapotból egy teljesen újba kerüljön át. Ennek során olyan „próbákon” esik át, melyeken a Rabbi Abjatár által képviselt értékrend értelmében elbukik, ugyanakkor a tettei már az áruló rabbi értékrendje felé orientálódását jelzik. Mivel azonban a regénynek a megtérés utáni személyiség történetét végigkövető második része nem készült el, ezért a mű paradox módon egy olyan pszicho-metamorfózist készít elő, mely a regény történetidejében végül nem teljesedik ki. 3. Most, hogy láttuk, milyen változtatásokat alkalmazott Mészöly a regény hypotextusán annak érdekében, hogy a személyiség átalakulására hangsúlyt helyező művet alkosson 1 9 Angyalosi, I.m., 91. 2 0 Genette, I. m., 264. 2 1 Már Albert Pál is érzékelte, hogy a regény térábrázolásában nem az autentikusság volt az elsődleges szempont, később pedig Thomka Beáta is hangsúlyozta és elemezte, miképp játszik szerepet a tér (városok, utcák, sikátorok, puszta látványa stb.) Saulus lelkiállapotának ábrázolásában. Lásd: Albert, I. m., 553.; Thomka Beáta, Saulus térbeli formája. (Mészöly Miklós Saulus), Literatura, 1984/3, 345-350. 2 2 A liminalitás fogalmát Victor Turner elmélete alapján használom. Victor Turner, A rituális folyamat, Bp., Osiris, 2002,107. 2 3 Saulus kirekesztődése egyfajta előképének tekinthető Jehu sorsa is, aki - amellett, hogy szintén megvakul és azt a „kívülvaló embert” keresi, mely Saulus álmában is megjelenik egy bibliai idézethez formájában - betegsége miatt térben is elkülönül az emberektől, hiszen egy lepratelepre, azaz egy deviancia-heterotópiába kerül. Michel Foucault, Eltérő terek = Uő, Nyelv a végtelenhez, Sutyák Tibor szerk., Debrecen, Latin betűk, 1999,147-156.
