Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Tanos Márton: Határsértés és térfoglalás. Hatalomreprezentációk Mészöly Miklós Az ablakmosó és Páskándi Géza A vigéc című drámáiban (tanulmány) / MÉSZÖLY 100
szétnyomjon, mint valami bogarat?”26 A dramaturgia konklúziója egyértelműen az, hogy a külső hatalom a képviselői által úgy és akkor nyomul be az egyén terébe, ahogyan csak akar, s olyan módon alakítja - írja - a valóságot, ahogyan akarja, ehhez az akarathoz azonban nincsen semmilyen hozzáférése az ok-okozati összefüggések keretei közé szorult kisembernek. A Mészöly-darab zárlatának tragikuma abban áll, hogy miután a főszereplő pár mindent elvesztett - illúzióikat a kapcsolatukról, a környezetükről, az érinthetetlenségükről -, eleve puszta mikroviláguk lebomlását (lebontását) is el kell szenvedniük: a darab zárlatában a szereplők kis magánvilága teljesen felszámolódik, az overallos munkások fokozatosan lebontják, megszüntetik azt a díszletek elvitelével. Reflexiójuk azonban nem terjed ki erre, hiszen az utolsó pillanatig a (jelennel együtt lebontott) jövőbe projektálva tesznek fogadalmakat. Amikor az emberpár teljesen magukra hagyatva, egymásba kapaszkodva fogadkozik egymásnak, hogy ezen túl bátrak lesznek, Anni a következő kérdést teszi föl Tominak: „És a városokat... ha az egész világot lebontják körülöttünk... ugye, akkor is [bátor leszel]?”27 Anni e megjegyzése tudósít arról is, hogy a színpadon zajló lebomlás a dráma szűk tere mögötti egész odaértett világot érinti, már-már apokaliptikus távlatokat kölcsönözve a végkifejletnek. Mészöly drámájának zárlatában több jel is arra utal, hogy Anni várandós. Ez több szinten terjeszti ki a tragikumot, nem csupán a világuk történő fölszámolódása, hanem a rajta elkövetett erőszak miatt is.28 Anni terhessége egyúttal torokszorító parafrázisa Az ember tragédiája zárójelenetének, illetve tágabban értett zárlatának. Ádám, miután végignézte a teljes emberi történelem összes eszméjének elsilányodását és elbukását, a kudarc csömörében az űrbe menekül. Számára azonban még ez sem jelenti a véget. A záró keretszínben, miután elhangzik Éva katartikus erejű mondata („Tudom, fel fog mosolygni arcod, / Ha megsúgom. De jőj hát közelebb: / Anyának érzem, óh, Ádám, magam.”29 ), Ádám kapitulál, az Úr előtt elismeri győzelmét, azt, hogy a folyton újjászülető élet végül győzelmet arat a halál fölött. Ezzel szemben Tomi és Anni világa éppen azzá az űrré alakul, amelyet Ádám végül maga mögött hagyott. Számukra nincsen visszaút, mert valóságuk végleg önmagukra redukálódott: „A színpad tovább sötétül, csupán Annit és Tomit világítja meg változatlanul erős fénykarika [...]” 2 6 Mészöly, I. m. 2 7 Uo. 2 8 Az utasításszöveg jelzi, hogy a zárózenében is megjelenik a „Lám a madarak is” motívuma, egyértelműen felidézve az ablakmosó által elkövetett szexuális erőszakot, amely végső soron a hatalmi diskurzus erőszakának jelképévé avatódik. 2 9 https://mek.oszk.hU/00800/00849/html/0 1 .htm# 15 (Utolsó letöltés dátuma: 2021. 01.09.)
