Irodalmi Szemle, 2021

2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Tanos Márton: Határsértés és térfoglalás. Hatalomreprezentációk Mészöly Miklós Az ablakmosó és Páskándi Géza A vigéc című drámáiban (tanulmány) / MÉSZÖLY 100

A személyek közötti kohézió aláásására az egyik leghatásosabb technika az „oszd meg és uralkodj” ősi elve. Az ablakmosó is beveti ezt az eszközt, praktikáival szemben Tomi és Anni nem képes megőrizni az autonómiáját; a házmesterrel és feleségével, a dráma másik párjával szemben egy tisztázatlan gyökerű konfliktust generálva, majd a helyzetet a háttérből tovább manipulálva zúzza szét a fiatal házaspár kapcsolatát, és löki gyakorlatilag Tomit a házmesterné karjaiba. Ez egyúttal arra is lehetőséget teremt számára, hogy kihasználja az egyedül maradt Anni ellenállásra való képtelenségét.16

1 6 Anni és Tomi azonban hiába szakad el egymástól, a házmesterné és Tomi közös jelenetében nem jön lére érdemi párbeszéd, helyette a kommunikáció folyamatos, klasszikusan csehovi félresiklása történik. A házmesterné Tomi segítségével egy képzelt élményt akar realizálni (vagy egy valódit újraélni), Tomi indítékai tisztázatlanok; általánosságban filozofál a vágy természetéről és a megismerés határairól: hasonlatában a víz fölötti móló mint az egérfogó, feltárja a vizet, akár egy külön univerzumot, de nem teljességében. A vége így csak vereség lehet. „És kulloghatunk vissza a part felé. A csoda nem adta meg magát. Csinálhatunk egy külön kis világegyetemet magunknak... külön kis háziszínházat...” (Mészöly, I. m.) Tomi eszmefuttatása kapcsán megjegyzendő, hogy a darabok modellszerű viselkedése később még elemzésre fog kerülni.

1 1 A teljesség igénye nélkül, a dátumok közül tiltólistára kerül 1526,1703,1848, valamint 1920 is, a személyek közül sokak mellett említhetjük Csokonai, Dózsa, Madách, Radnóti, József Attila, Zrínyi, Dobó István neveit.

A vigéc célja, szemben az ablakmosó sokszor homályos értelmű manipulációival, egyértelmű és kifejtett: egy idegen civilizáció eljövetelét várva, egyfajta öngyarmatosításként kísérli meg megteremteni az ideális helyzetet egy jövőbeli hatalomátvételre (efelől értelmeződik Páskándi abszurd műfaji meghatározása, amely szerint a darab „fantasztikus, de nem tudományos”). Pénzes Kiprián is a tudatok átformálásában, törlésében, „kitisztításában” érdekelt: hallgatást, felejtést kér bizonyos, eleinte hasznosnak tűnő, majd egyre fölöslegesebb és abszurdabb, az anyagi jólétet biztosító technikai termékekért cserébe. A kikényszerített öncenzúra minősített eseteként „beárazza” az ajándékul kínált anyagi javakat: szavak, nevek, dátumok elfelejtését kéri (később egyre inkább követeli) cserébe.

A vigéc módszere is ismerős lehet más irodalmi műből: egyfajta „anti-faustiánus” szerződést köt Kádas feleségével: az ördögi alku lényege azonban éppen hogy nem valamilyen többlettudás megnyerése, nem az a fajta kísértés, amely a tudás fájának gyümölcse óta az emberhez tartozik, hanem éppen ellenkezőleg, a felejtés az az ár, amely a kifizetés oldalán megjelenik, ezzel tartozik a szerződés megkötője. A felejtés tekintetében, a szatirikus hangnemhez illeszkedve, ikonikus dátumokról, személyekről, különleges szavakról van szó.1