Irodalmi Szemle, 2021

2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Mátyás Győző: Egy régi film fogságában (próza)

is kefélés, hanem durva baszás, gondolta Várnai, de undorában sem tudta levenni a szemét a képernyőről, öklendeznie kellett, ha arra gondolt, esetleg az ő felesége is így ment fel egy ismeretlenhez valamilyen szállodában, mint ez a nő ebben a holland filmben.

De most már mit tegyen, nem tudja visszagombolyítani az időt, pedig szerette volna. Csak azt szerette volna. A második „megbeszélést” már egy divatos étterem sarokasztalánál ejtették meg Évával, karos falilámpa fénye világította meg hunyorogva az arcukat, a kezük a piros abroszon közel csúszott a másikéhoz, a tekintetek már egymásba fonódtak, mindketten tisztában voltak vele, hogyan folytatódik a történet, ő is tudta, hogy el fogja árulni azt, akit szeret, és mint minden csaló, bízott a sötétség oltalmában.

Mondjuk, öt éve még csak gondolatban sem kísértette volna meg egy másik nő. Még Miss Universe sem. Kivéve, ha a feleségét megválasztották volna, amire Várnai András szerint Csilla bőven rászolgált volna.

Tűzött rájuk a krétai nap, táncolt a tenger felszínén, Várnai nézte a feleségét, ahogy kezével a hullámok taraját simítva jött ki a vízből, és olyan erős vágy fogta el, mint talán még soha. „Enyém a tenger királynője, mi kellhet még”. Akkor úgy érezte, meg sem érdemli a szerencséjét. Pontosabban ezt a nőt, aki nem sokkal korábban talán a ragaszkodásával mentette meg az ő életét. Legalábbis az orvos, érezhető csodálattal a hangjában, azt mondta Csillának: „a maga szeretete nélkül nem sikerült volna”. Csilla éjjel nappal ott ült az ágyánál, pedig Várnai Andrásnak alig voltak világos pillanatai. Rémületes eshetőségként felmerült az is, hogy maradandó agykárosodást szenved. A lepattanóért ugrott a haverokkal szervezett szokásos kosárderbin, a levegőben kicsit megbillentették, rosszul ért talajt, akkorát koppant a feje, amitől egy görögdinnye szétloccsant volna, nem tért magához. Csilla szinte sugározta az energiát a magatehetetlenül fekvő testbe, hogy abból építkezzen. András három hónap alatt teljesen rendbe jött. Az irodában a kollégák nem így számoltak, azt hitték, tárgyalóteremben őt többé nem látják, elvették a munkáját, tulajdonképpen kirúgás előtt állt. A főnök mondta később: amikor Csilla megjelent a hideg, dizájnolt bútorok között, ők ugyanúgy jártak, mint András. Majdnem lebénultak. Látni kellett volna azt az elegáns szőke nőt, ahogyan a férje érdekeit védve energikusan lehordta őket mindennek. Szinte elszégyellték magukat. Persze nem igazán, mert ha egy ügyvédnek van szégyenérzete, az sürgősen hagyja ott a szakmát. András végül kivált a cégből, elkezdte felépíteni saját praxisát.