Irodalmi Szemle, 2021
2021/12 - N. Tóth Anikó: Görögbíbor, némaszürke (A selmeci különös hölgy legendáriumából) (próza)
Uzentek aliceumbol, hogy Jozsef kezirasa nem kielegito. Lojzi bacsi fontolgatja, hogy a felsoevesek kozul felfogad valakit hazitanitonak. Mar kerdezoskodik, Achatz Rezsot es Szirotka Szilardot javasolja Sulc Endre baratja. Jozsef a nevek hallatan erdsen tiltakozik, s amikor az elso tanitasra egy esos szerda delutan megjon Achatz, ugy elbujik, hogy estig nem is latjuk. Lojzi bacsi diihos, amikor szipogva elokeriil a padlasrol a legidosebb fia, de uralkodik magan. Szida nenivel (akit csak Lojzi bacsi jelenleteben nenizek) a kormiinket ragjuk izgalmunkban a konyhaban, de nem szurodik ki sem halk, sem hangos beszelgetesfoszlany a szalonbol. Jozsef azt szeretne, ha te tanitanad, mondja Lojzi bacsi, amikor a szinte ejfelig tarto atyai okitas utan kijonnek hozzank. Jozsefnek langol a fiile, s az almossagot messze uzi szeppentsege. Hogy ez miert nem jutott hamarabb esziinkbe? csapja ossze a tenyeret Szidus. Hiszen nem szepiras, hanem egyenesen gyonyoriras, amit Netti muvel, eleg csak belepillantani a konyvelesi naploba. Lojzi bacsi egyetertoleg bologat. A dicseret melegseggel tolt el. Ha a sziileid ugy gondoljak, megbiznak bennem, szivesen vallalom, mosolygok Jozsefre. Valamennyien megkonnyebbuliink a sok feszultsegtol terhes esteben. Jozsef alig birja kivarni, hogy elkezdjuk. Fogom a kezet, gdrcsos, sokaig tart, amig felenged. A levegobe rajzolunk nagy puha betuket. Aztan papir fdlott vezetem a kezfejem bolthajtasa alatt megbujo sovany kezet, bore fokozatosan forrosodik at az igyekezetben es izgalomban, amit erintesem okoz, serceg a papir, neha elcsoppen az atrament, szaporodnak a sorok a mohazold fedelu irkaban, roja a nehezen szepiild betuket faradhatatlanul. Ragaszkodik hozza, hogy naponta, uzsonna utan. Nines a terhemre, addig sem kell a pult mogdtt acsorognom. Lassan haladunk, de egyikunk sem veszti a tiirelmet. A kapcsos konyv feltekeny. Az utolso szo rozsaszin. Villamgyorsan a kotenyzsebembe esusztatom. Hat a cimborai? Liffa Janos egyedul jon kivaltani az indexet. Akkuratusan leszamolja a penzt. Aztan acsorog meg, keresi a szavakat, a hanghordozast, vergodik. Banja mar, hogy nem tarsasaggal erkezett. Teszek-veszek, kicsi letrara perdiilok, nem konnyitem a dolgat. Vegiil kirak egy kovet a pultra. A kicsi koppanasra odafordulok. Rodokrozit, mondja, ma talaltam. A professzor is racsodalkozott, ritkan lat ilyet, teszi hozza paranyi dicsekvessel, amit nem veszek rosszneven. Ket ujjammal osszecsippentem a rozsaszin kovet. Nezegetem minden oldalrol. Szep, allapitom meg. Ezt hozta zalogba? Mit kivan erte? Mosolyom zavarba hozza.
