Irodalmi Szemle, 2021

2021/12 - Kukorelly Endre: Ó, Alt, Öreg, Ős, Régies (próza)

Es zugolodanak afarizeusok es az irastudok, mondvan: Ez bunosoket fogad magahoz, es velok egyiitt eszik (Lk 15,2): ez az.

Mit gondol megis. Mi lesz. Mit gondol. Alljon az ajtd ele?

Egypuhajel tartozikide.

Eros feny, ellentetes iranyok.

(Haboru. Politika. 1972) Breier anyja. Lenott piros haj, elenkvorosre ruzsozott szaj. Breier (K) markaba nyomja a lakasuk kulcsat. Breier anyja Breier markaba nyomja a kulcscsomot, Breier azonnal atadja (K)-nak. Mint valami attuzesedett vasat. Fel negytol johettek, mondja Breier Tomi mamaja (K)-nak. Fel negy, ismetli meg, es furcsan le-fol viszi a hangjat. Nem elobb, nem kesobb. Vicces is, fenyegeto is, pedig hat hoi itt a vice, es mi volna fenyegeto abban, ha egy asszony, akit akkor lat eleteben eloszor, a katonatarsanak az anyja odaadja a lakasa kulcsat. Breier vigyorog. Basztok, utana bedobod a kulcsot itt, mondja, es a felso konyhaablakra mutat. De csak ovatosan hajigaljal, mert valamit tuti szetbaszol a stelazsin. Az anyja kozben az ongyujtojaval szerencsetlenkedik, meg se hallja a fia okoskodasat. Nalunk is ilyen a konyhaajto folotti ablak, gondolja (K). Ez nalunk is igy van, mutat az ablakra, de Breier neni egyaltalan nem foglalkozik (K)-val. Az ongyujtojaval foglalkozik. Van tiized, kerdi (K)-tol, a valaszt meg se varja, legyint, otthagyja oket a konyhaban. Ez van, hehereszik Breier, es a fejevel az anyja utan int. Allat, mondja.

(Polgari elet. 2018) Az anyja faradt. Die Mutter ist im Pommerland. Vagy rosszkedvu. Faradt es rosszkedvu. A tiikor elott all, legyint. Az ablaknal all, nezi a szomszed berhaz tetejen a cserepsorokat. Bokor, fa, szep viragzas, szepen viragzik a kert, nem mintha letezne esunya viragzas. (K)-nak fogalma sines, mifele