Irodalmi Szemle, 2021
2021/11 - TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS - Pápay Szandra: Túl sok (szöveg)világ. Tóth Lilith Viktória Túl sok világ című kötetéről (kritika)
A nd lapjai ciklus eloszor ironikusan irja feltil a noiseghez kapcsolhato sztereotipiainkat - akar a Nok Lapja magazin szirupos tarsadalmi nem vonzataira reflektalva. S rdgton be is hozza kendozetleniil a testi ertelemben megelheto noi dimenziot: „test a testedbol I veres kejes husdarab” (26); „minden horrorban / a nd / az a hiilye I elindul a szorny utan” (30). A Femme Fatale kotetzaro ciklus a noiseg tematikajat ujabb retegkent teszi az identitasjatekok, a szovegekben eluralkodo szertelen, dnmagat kereso es meghatarozni vagyo kesztetes gondolatisagara: „sokaig hittem I a ferfiak utopiai vagyunk /aztan van a nd, aki csak akkor I mosogat I ha ihletet akar (66). Az anya alakja is kettos meghatarozottsagu, egyszerre teremto entitas es tarsadalmi sztereotipia. A szakralitas, amit a noiseg generacios ertelemben jelent, ellentetbe fesziil a noiseg megelesenek profan voltaval: „tudom mama nem oriilne neki / hogy sose jarok templomba” (69); „macskaszor boritja a szervem I amelynek dobognia kellene I a kutyaszarban is fergek I csokolj meg kerlek” (70). A Tul sok vilag teremtett eklektikajaban egy szovegteren osztozik a kocsmarosne, a prostitualt, Heidegger es Platon. Melysegek es magassagok, szent es profan talalkozasa egyszerre tartja mozgasban a modern es a posztmodern dialektikat. A profanban meglelheto szentseg, e ket dimenziot mozgasban tarto fesziiltseg Pilinszky es Petri szovegvilagait idezi: „Az egyik reggeli kenyszeres seta kozben I vettem eszre, hogy egy nyughatatlan fenycsik / probal attorni a fekete felhoreteg alol.” (76); „Petri I napsiitotte savja a falnal er veget...” (40); „te is egve hagytad a folyoson avillanyt” (31). Az Ajandek cimu zarovers a kotet elejen tematizalt, Jozsef Attila szovegvilagara utalo oriiletet a masik elerhetetlensegenek maganyerzetebe forditja. Mintha a Tenyeremre tettem... negysorosa derengene fel: „ezt kaptam, nezd, / milyen szep az tires tenyerem” (92). Kuldnosen izgalmas ez a dinamika, ami az erezhetoen mai, a posztmodernseget is meghalado ujszeru stilusjegyeket visszacsatolja a keso modern poetika vilagaiba, mikozben e letkavalkadban a sajat hang probal utat torni maganak. Elore mutato jegye a kotetnek ez a tobbiranyu parbeszed, mely egyszerre nyulik elore es fordul vissza a muveszi szovegalkotas lathatatlan idotengelyen. Olyan, folytatast sejteto, nyitott nyomokat hagy az olvasoban, melyeket erdemes lesz majd tovabb kovetni a kotet utan sziileto ujabb szovegvilagokban is. (Dunaszerdahely, Nap, 2020)
