Irodalmi Szemle, 2020

2020/1 - ÁLNÉV II. - Petrence Sándor: Pocsolysági anziksz (vers) / ÁLNÉV II.

PETRENCE SANDOR

'POCSOLYSAGI ANZIKSZ

Gyiitt szembe a bika, is aszta valamej szot brekkent, mondok niki, anyad hugy van, nem kivant rosszat, csak jo reggelt.

Szivembe szemit van, oda vittem, lelkembol este, s utana pottyant nimej nedv, vacsorakor, pont a kolesbe.

Alkonyu vidikem, de ki gyu majd a koz vilagitas, s homajjaba pompadzik majd, megszaratt tragya, szikar irtas.

Minden rendbe gyiin - sot: van! Mindennek valamicske rengye.

Veszek fridzsiderrt, dzsett szkit es, oszt majd akad hasznatt kelengye.

Kapalok, s madarok huznak el ip, na tessik: iletkip.

Ujra verselek - kisz es van.

Igy teltt ebid idom, ilet kipp.

(2017)