Irodalmi Szemle, 2020

2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Ivana Dobrakovová: Apa (novella, György Norbert fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK

akiktol a Molekula gunynevet kapta. Mert ugye tanar, tudds. Ertjiik egymast. Molekula tokeletes iizleti partner volt. A fosvenysege ugyanis egyutt jart bizonyos kapzsisaggal. Ha latott valami akciot vagy arengedmenyt, nem lehetett megallitani. Igy tortenhetett, hogy elhozott ketszaz darab egyforma kepeslapot, harom bidet (nyilvan, hogy a noveremmel vegleg letegyiink a vecepapir hasznalatarol) es husz lejart szavatossagu filmtekercset a fenykepezogepbe. Aztan szep vintage fotok sziilettek rajtuk.

Vegiil teljesen beutott a krach. Mert a filmeket mas modon is fel tudta hasznalni. Egyik nap felkerekedett, hogy elmegy Privigyere. Hogy miert pont Privigyere? Ezt mar soha nem tudom meg. Roviden, a cel: Privigye. Apanak nem volt penze, de ott voltak azok a lejart filmtekercsek. Sikerult meggyoznie a sofort, hogy vegye at tole a menetjegy araert cserebe. Megerkezett Privigyere, az allomasra. Ami ott tortent, azt a renddri jelentesbol, tehat apa handabandazasabol tudtuk meg. Illetve anya tudta meg, en csak joval kesobb, amikor anya elmeselte. Apa a varoskozpontba ment, a helyi onkiszolgaloban vett par kiflit meg valami felvagottat. Leiilt a szokokuthoz, evett. Ekkor eszrevette, hogy valaki jeleket kuld neki. A trafikosno. Epp nyitotta a trafikosbode ajtajat, es a visszatukrozodd napfennyel jeleket kiildott az en Molekula apam fele. Apa biztos volt benne, hogy a trafikosno valamit kozolni akar vele. Valami fontosat. Bekapta a maradek kiflit, begyurte a parizert, felallt es atsetalt a bodehoz. Es amint meglatta a trafikosnot, azonnal beleszeretett. Megertette, hogy a trafikosno is szereti ot, amit fenyjelekkel probalt a tudtara adni. Hirtelen osszeallt a kep. Apanak, persze. Hogy megerezte az energiat, megerezte a boldogsagot. Es most itt van, Privigyen. Azt mondta a trafikosnonek, hogy annyira oriilok, hogy talalkoztunk, es hogy gyere ki a bodebol. A trafikosno nem ertette, mit akar, neki nem allt ossze a kep, de apa nem zavartatta magat. Lehet, hogy csak szegyenlos, gondolta. Marmint a trafikosno. S hogy tovabb ne szegyenldskodjon, meg akarta mutatni, hogy o mar reg megszabadult minden gatlastol. Aztan megszabadult a ruhaitol is. Meztelenre vetkozott, es a szokokutba ugrott. Ekkor a trafikosnonek mar kezdett osszeallni a kep, es kihivta a rendorseget. Azok meg atadtak a dilihaznak. Apa eleteben eloszor korhazi ellatasra szorult.

A masodik korhazi ellatasra mar jobban emlekszem. Tizenot eves voltam. A kamaszkori kilengesek nem fenyegettek, pedig mar gimibe jartam. Inkabb a filmek erde-