Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - Ivan Karamazov: Vallomás (vers) / ÁLNÉV II.
IVAN KARAMAZOV VALLOMAS Utalom az inkvizitorokat - ezeknek mindig igazuk van, kimeletlen, szelid igazsaguk ormairol kiildik vissza Jezust oda, ahonnan erkezett, tudjak, az ember ugysem valtozik meg, nem jamborsag, empatia, hit kell neki, ezekrol csak jollakottan szaval, a szeretettel tele a hocipoje - mondom, hogy igazuk van. Igy lettem en apam szeretetenek koldusa, es amikor belattam, hogy nines miben remenykedni, akkor a gyilkosa, de meg az sem mertem lenni, en is csak szavaltam az okossag mindenhatosagarol, es kozben beleszerettem abba, aki kesobb elarult. Ha nagy inkvizitor lennek, akkor vegre belatnam, hogy a szeretet es az arulas egypeteju ikrek, nekem pedig egyik sem a testverem, nem is a sorsom, csak a vegzetem, es az elet nem egyeb, mint puszta szmergyakovizmus.
