Irodalmi Szemle, 2020
2020/9 - MÁRAI 120 - Fried István: Újságot újságba írni. Az újságíró Márai Sándor portréjához (tanulmány) / MÁRAI 120
joval bonyolultabb, nehezebben felfoghato jelensegekre nyit, mint amelyek kozvetleniil meritenek a hirekbol, a hirek magyarazataval es az innen kikovetkeztetett „tartalmi” vonatkozasokkal. A terjedelem szukre van szabva, a rovatok egymashoz aranyositva kapnak helyet, az ujsagird munkaja, hogy e kaotikus (hir- es informacid-) aradatbol megszerkessze, erthetove tegye, dsszegezze, ami belefer a rovatba, az oldalra, az ujsagba. 1942-ben egy oktatofuzet, amely az ujsagot irni kivanonak segedletul szolgalna, keszteti Marait arra, hogy A cikkiras titkaivaV2 kapcsolatos tapasztalatait kdzre bocsassa. Az immar tapasztalt ujsagird gyozi humorral a svajci szerzo tanacsadasanak kommentalasat, es egyszerre ironikusan es onleleplezo modon az effajta keretlen tanacsokat teszi nevetsegesse. „Neha nem mi irjuk a cikket, hanem a tema irja onmagat, neha elvagtat a cikkel a tema, mint a megbokrosodott Pegazus, s leveti lovasat, a cikkirot, aki osszetort tagokkal marad a papirkosarban,” „A regeny, amint irja onmagat” kozhelyesse lett gondolatot, joval annak kozhellye valasa elott, alkalmazza az ujsagirasra, mintegy „irodalmi”-va, egyszerubben: irodalomma emelve tevekenyseget, s ezt alatamasztja a humorforraskent alkalmazott mitologiai hasonlat, amely lenyegeben a dilettans sorsara celoz. A mitologianak ez a trivializalasa szemlelteti az ujsagiras es a brosura pedagogiai tanacsara esetleg vallalkozo onjeloltek hiabavalonak tetszo buzgalmat. Hiszen - s ez Marai alaptetelei koze tartozik - az (ujsag)iras szakma, elsosorban gyakorlat, de felkesziiltseg, alapos tajekozodas, muveltseg is, valamint - s ez kitetszik a jatekosra-ironikusra formalt cikkbol, amely eppen azert felreertesekre adhat alkalmat - szemelyes reszvetel. Fogalmazhatnam ugy is, hogy a cikket ironak koze van ahhoz, amit kozol, nem helyezkedhet egy elokelo kivulallo poziciojaba, a reszvet(el) egyben reszesedes. Nemcsak velemenye sugarzik abbol, amit kozread, hanem szemelyisege-hitelessege tetje forog kockan. „csak olyan cikket erdemes kozzeadni, melynek irasa kozben azt a rejtelyes szivdobogast erezziik, melyet a felelosseg, a vallalkozas, a lehetetlen megkisertese, a szakmai beavatottsag teljes celtalansaganak tudata, s a csak-azert-is-remenytelen indulata valt ki testi es lelki szervezetunkben.” 1 2 Elemeztem az 1. sz. jegyzetben emlitett dolgozatban.
