Irodalmi Szemle, 2020

2020/6 - NÉMETH ZOLTÁN 50 - Nagy Csilla: „a fájdalom galaxisa”. A haláljáték mint stratégia Németh Zoltán verseskötetében (tanulmány) / NÉMETH ZOLTÁN 50

intezmenyehez - kiveteles, kivaltsagos hely, amelynek lakoi az adott keretek kozott, egy sajatos mikrotarsadalomban kozossegi es privat eletet elnek: „A beteget »szanatoriumba« kiildik (ezzel a szoval illetjiik a tiidoklinikat, es leggyakrabban ezzel irjuk korul a bolondokhazat). Az eltavolitott beteg a vilagnak egy sajatosan szabalyozott valtozataba lep be.”6

„A romantika a betegseget [azaz a tebecet - N. Cs.] a semmitteves iiriigyeve tette, es felmentette az embert polgari kotelezettsegei alol, hogy csak a muveszetnek elhessen. Igy az ember visszavonulhatott a vilagtol anelkul, hogy vallalnia kellett volna e dontes felelossegenek sulyat - errol szol A varazshegy”7

A Helios lakoi szamara a betegseg megeleseben a kozossegi terek, a privatszfera es a termeszet is realitast jelentenek: „Neha beiilok afoldszinten abarba [...]” (Rajz, 29.); „kiszamitod, a bar legyen tires, vagy eppen ujsagot I olvasol.” (Az elso het vegen, 15,); „Monthy Waters megjott, a jazz egyik kiralya, I eljott, mert varja dt a tiidobetegek hada, I es a Tatra.” (Monthy Waters, 10.)

6 Susan Sontag, A betegseg mint metafora, ford. Lugosi Laszlo, Bp., Europa, 1983, 43.

7 Sontag, i. m., 41.

A ket verscsoport (a szerkezeti es szituacios parhuzamok ellenere) radikalisan eltero betegsegtapasztalatot visz szinre. A Helios beszeloje szamara a betegseg csak abban az ertelemben jelent korlatozast, hogy az egyent az adott helyhez, intezmenyhez koti, de a fajdalomalakzataival, a gyogyitasi folyamatokkal nem hatol be az enbe, nem tori szet az onazonossagat. Ezt jelzik azok a helyek, ahol a betegseg metaforizalhato, kiilsodleges erzekletkent (mindenekelott latvanykent) jelenik meg. Elofordulnak a kotetben a termeszet antropomorfizacidja reven szervezodo leirasok, amelyek a tatrai tajat az emberi testtel (vagy egy testresszel, a tiidovel) azonositjak, illetve parallel modon jelenitik meg: „a kod, mint egy orias tiido, I amely egyre nagyobb lelegzetet vesz, I nyomja befele az ablakot, I nezem az agyrol, I ahogy egyre kisebb lesz a szobam.” (spleen, 12.) „szaraz tiido: lassu elet. I ahegyekben nines egyetlen mozdulat sem. I hetezer eve leszakadt egy domboldal. I most mogotte csordogal egy kis patak.” (A Popradske plesofele 1., 14.) „egyetlen hang sines az erdo kozepen I masfelezer meterrel a tengerszint felett. I nem hallom a lelegzetem, pedig hallanom kene.” (A Popradske pleso fele2., 14.)

A taj antropomorfizalasa es szubjektivalasa a romantika oroksege, de Jozsef Attila es Szabo Lorinc kolteszeteben is gyakori eljaras. A betegseg metaforizalasanak