Irodalmi Szemle, 2020
2020/6 - NÉMETH ZOLTÁN 50 - Polgár Anikó: „Vizet hozunk, pohár nélkül”. N. Z. Kunstkamerájának olvasása közben (esszé) / NÉMETH ZOLTÁN 50
Egy apa olyan tempot diktal a fianak biciklizes kozben, hogy a gyereknek „a megeroltetestol hosszaban felrepednek az erei”. Egy embernek tobol levagta mindket labat a vonat. Egy kadat emberborbe varrtak bele. Egy gyermek szem nelkiil sziiletett. Egy kamasz „cipzart talalt a hasfalaban”. Egy embert feldaraboltak, hogy megertsek „a miikodes titkat. De mar nem mukddott”. Egy gyereket lelegzes helyett fuldokolni tanitottak a sziilei. Egy mai fordltott Piigmalion-sztori: egy nd sajat testevel melegltette fel a radiatort, „majd ferjhez ment hozza”. Egy anyanak es egy csecsemonek a sziiles utan levagtak a fejet, „kicsereltek, felvarrtak a masik testre”. Nehany gondolat atmaszott a konyvespolcon az egyik konyvbol a masikba. „Egy nd cigarettazva sziilt.” „Egy idos holgy tizenot eve gyujti muanyag tasakokban a szemetet a haza kore.” Az emberi test kifordul onmagabdl. Darabokra hull. Itt-ott talalsz egy-egy szajat a jardan, arcot a betonban, beleket az arcon, szetpattant fogsort. Elborzadsz: emberhusdarabokon lepkedsz. Akarsz-e tovabb menni? Lehet-e tovabb is menni ennel? „Szotiido: benne lelegzik az osszes mondat.” Benne a nyers szivet pofozd tenyer, s a sorosuvegdarabbal kivagott csiklo, a szetnyilt fejii csecsemo, a szajba belelogo arc. A sziiles nem misztikus, nem termeszeti, nem biologiai, meg csak nem is orvosi jelenseg, hanem kulturtechnika, mint az iras, az olvasas, a szamolas, technikai utasitasokon alapszik, gepiesen leirhato, programozhatd. A magzat szetszedheto es osszerakhato, mint egy lego, a csecsemdrol lehanthato az anya, sot a csecsemo maga is lefejti, levedli magarol a sziilot. A testreszek is gepiesek, az ido oda-vissza halad, dreg es fiatal egymasba er. Kotesek alakulnak es kotesek bomlanak fel: neha kevesebb, neha tobb a kitermelddott energia. Zsakokban a szemet, elarasztja a foldet, de a hulladekgyujtok sterilek, jol zarnak, nem terjeng beloliik a buz. Minden onmagaba er: az esot elmossa a kovetkezo eso, az egyik villamba belecsap a masik. A gyiimolcs visszaszarad a magba, a vers visszagydmdszolddik a szoba, a szo a betiibe, a betii a kezmozdulatba. Eltakarhato es kitordlhetd az ido, nem csak hatra, elore is: „Minden masodpercben kimondott egy szot, amely elfedte a kovetkezo masodperceket.”
