Irodalmi Szemle, 2020

2020/6 - NÉMETH ZOLTÁN 50 - Plonicky Tamás: N.Z./X. (próza) / NÉMETH ZOLTÁN 50

vagy kozvetetten ehhez a fajta kreativitast igenylo munkahoz kapcsolodik. A ver­­szarasrol es az irodalomrdl szolo, latszolag ossze nem illo csondes szavak, noha akkor es ott teljesen elkedvetlenitettek, alapkoveive valtak egy napjainkig is tarto, vegeerhetetlennek tuno baratsagnak, es teljes mertekben alakftottak at az iroda­­lomrol szolo elkepzeleseimet: rajottem, hogy a veres szarbol is lehet ihletet meri­­teni. Regi baratom tehat azon a napon, az otvenedik sziiletesnapjan ujra felhivott, es sok-sok ev elteltevel immaron megint csak hallottam azt a definialhatatlan, furcsa hangot, amelyen megszolalva N.Z. ekkor, ezekben a pillanatokban is, em­­lekszem, rogton a targyra tert, es jo szokasahoz hiven, mellozve a koszonest es az osszes ehhez kapcsolodo felesleges tapintatossagot, a telefonban csak egyetlenegy lassu, mar-mar utasitasszeru kerest mondott: „not akarok!” Mivel tudta jol, hogy barati dhajait mindig is szivesen teljesitettem, plane akkor, ha sziiletesnapi kivan­­sagrol volt szo, lassan, nagyon-nagyon lassan elmondta e nohoz tartozo feltetele­­it, amelyek, noha nagyon regota ismerjiik egymast, most is ugy szoltak, mintha parancsok lettek volna: „ne legyen tul szep, mondta, ne legyen tul csinos, es ami a legfontosabb: ne tudjon pingpongozni!” Emlekszem, e keres hangzott el, es N.Z. a kivanalmainak elmondasa utan, meg sem varva, hogy sziiletesnapja alkalmabol felkdszdntsem, olyan erovel csapta le a telefont, mintha az elete mulna rajta, ala­­tamasztva azt az drokos es megcafolhatatlan tenyt, hogy a posztmodern koltok­­nek nemcsak az irasai, de neha a cselekedetei is teljesen ertelmezhetetlenek. Mert N.Z. nemcsak irodalomtortenesz, de koltd is volt, es nem is a legrosszabb fajtabol; az a tipus, akinek hiaba javasolja azt az ember, hogy miert nem ir inkabb a haza­­szeretetrol, az Alfoldrol, Trianonrol, a kisebbsegbe szorult, ketsegbeesett magya­­rokrol, vagy a magyarsagba beleoriilo, es annak idejen a Duna-parton vigan ha­­laszgato nagyapa halalarol, tole megszokott modon csak int egyet, majd ellenervkent pusztan annyit valaszol, hogy: „a liraba foglalt faszkukac-verzesnek sokkal nagyobb tetje van”. Miutan baratom vadul lecsapta a telefont, azonnal tud­­tam, hogy kit fogok felhivni, es azzal is tisztaban voltam, hogy ha a nd vallalja

Next

/
Thumbnails
Contents