Irodalmi Szemle, 2020
2020/5 - DRÁMA - Tőzsér Árpád: Az élet máshol van - de hol? (Naplójegyzetek 2013-ból)
TOZSER ARPAD AZ ELET MASHOL VAN - DE HOL? (NAPLOJEGYZETEK 2013-BOL) Komarom, 2013. junius 14. 6,00: Ebredtem itt is, ahogy otthon szoktam, hajnal 5,00- kor, de most egykori iskolavarosomban, s kozvetlen a Duna-parton, a Kis-Duna-hidnal, az Olimposz panzio masodik emeleten, egy olyan szuk, alacsony padlasszobaban, hogy lehetetlen benne felallni is, jarkalni is. Itt csak fekiidni lehet, meg ulni. Meg irni. Ugy latszik, en mar erre vagyok itelve, nekem Kisvardan is (2007-ben, ha jol emlekszem) ilyen padlasszoba jutott, s ott is igy siitott ram a teton, kozvetleniil a cserepeken at, akadalytalanul az Isten szent, de pokolian tuzo napja. Az 50. Jokai Napok rendezvenyeire jottem, mint valamikor regen, negyven, dtven evekkel ezelott, boldogult ujsagiro koromban. Most nem vagyok sem ujsagiro, sem zsuritag, csak affele beszeld „muemlek”: Gal Sanyi baratommal fogjuk felidezni, kozonseg elott, a Jokai Napok hoskorat, a mult szazad hatvanas eveinek elso felet, amikor is a mozgalom meg csak a szlovakiai magyar amator szinjatszok videki fesztivalja volt, s nem volt olyan gorogtiizes orszagos esemeny, mint ma. Este megneztem egy gyenge darabot a nagymegyeriek gyenge eldadasaban (Ivan Holub: A temetes), ejjel 12,00-kor keriiltem agyba. (Ez azert regen is igy volt a Jokai Napokon.) 9,35: Immar vonatban, hazafele utazva. Koran reggel elcaplattam meg a Csemadok-galeriaba (a regi Jokai Napok plakatjainak kiallitasara), hogy meggyozodjem rola, mikor is rendeztek meg hat eloszor a Jokai Napokat. (Tegnap egesz este errol vitatkoztunk, eleg szanalmas volt a vitank, hiszen ha mar alkalmunk volt ra, fontosabb dolgokrol is cserelhettiink volna eszmet.) Vegigkutyagoltam a hosszu-hosszu Kertesz utcat (az eleje allitolag Del-Komaromban van, a vege a Rozalia-templomnal, azaz dszszekoti a ket Komaromot), kozben megneztem Szent Istvan szobrat (amelyrol a magyarfalo szlovak Jan Slota nemreg azt mondta, hogy „koronas bohoc), s megtekintettem a Kossuth ter elejen Ciril es Metod emlekmuvet is (meg kell mondjam, ez utobbi jobban tetszett, mint a Szent Istvan kiralyhoz valdban nem melto, kicsi es jelentektelen plasztika). A Csemadok-galeria meg zarva volt, s igy az egesz reggeli expediciomnak az volt az egyetlen ertelme, hogy az Europa Szdllot mellozve melyseges nosztalgiaval gondoltam arra a Brigitte Bardot-szabasu egykori leanyzora, akivel valamikor, az elso Jokai Napok valamelyiken, az Europa egyik agyan egy egesz ejszakat atbirkoztam, eredmenyteleniil, sajna.
