Irodalmi Szemle, 2020

2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Kabdebó Lóránt: Találkozás. A sorssá vált Juhász Gyula Szabó Lőrincz költészetében (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC 120

mondd, faj? birod? - Szanalmamat

erzi futva benned a hala

s elremulok, mikor riadt

tekintetedbol visszacsap

a valasz,

mondvan, hogy: ismersz, magadat!

E verset zaro ontudatos talalkozasig „egy ongyilkos istennel” a sziveben jart temai kbzott (Szerelem es rongyos allatok, 1927), aki „riadtan nezi”, amint „kisertetek jarnak az anyagban” (Materializmus, 1928), es aki visszatekintve vegiil is igy osszegezi egy szinten meg kotetben kiadatlan versben mindazt, ami riadalmat okozza mar evek ota (Jaj; Pesti Naplo, 1930. marcius 18.):

Latva, remiilten es butan,

hogy jar a roppant gepezet, amely megorli letedet, es annyi csalddas utan,

Rablas, Terror, Bun, Ver, Hazugsag

s a vilag tobbi os Hatalma

elott, melynek szorny keze-talpa

szabja az elet brok utjat:

Mindezzel magatol ertetodoen jut el gondolatmenete befejezesehez, mely a kovetkezo terzina kezdeten egy kerdesben fogalmazodik meg: „Koltd elsz meg? Es erre a kerdesre rimel az Arnyek cimii versbol a Halal, a ferges kezeivel, es rimel a majd egyeves hallgatas, a koltd tetszhalala. Termeszetes ez a kovetkeztetes, mert amit az elozo evek tapasztalataibol felhalmozott, az mind ellene mond koltd lete eddigi feladatanak es letfeltetelenek.