Irodalmi Szemle, 2020
2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Kabdebó Lóránt: Találkozás. A sorssá vált Juhász Gyula Szabó Lőrincz költészetében (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC 120
a kozdnsegesebb Schwartzerban) szenvedd kolto Szabo Lorincek uj, Nemetvolgyi uti lakasanak szomszedsagaban el, Szabo Lorinc meglatogatja, talan azert is, mert ismeros a hely - nemreg eppen a Siestaban labadozott ongyilkossagi kiserlete utan az o felesege is -, egyutt keresik meg Toth Arpad sirjat, kirandulaskent a Farkasreti temetoben. De figyeljiik csak a kolto emlekezeset Juhasz Gyularol irott esszejeben: „Elso latogatasom mar nagy birkozas volt a makacssagaval. A zavar es megdobbenes negyedoraja utan valami felelosseg es szegyenerzet kezdett szorongatni, [...] Hat nem tudok segiteni? [...] Mint gyors ragaly, szallt meg a sotetsege. Fajdalma felbolygatta minden dekadens hajlamomat. Egyszerre csordultig tdltott a gyulolet az egesz mindenseg ellen, az elet rejtelyes kormanyzoi ellen, akik a vegtelen anyagnak ebbe a hozzam hasonlo kis paranyaba annyi szenvedest, annyi feketeseget es ketsegbeesest zsufoltak ossze. Fellazadtam eg es fold ellen, a pillanat borzalma es remenytelensege meggyozd szavakat adhatott a szamba, s az atvett fajdalom meggyozo csengest a hangomnak. Csondesen es soteten, gyotrddve es dsszefuggestelenul szidni, gyalazni kezdtem az eletet. Azonositottam magamat a beteggel, igazat adtam minden komorsaganak, hogy ingereljem. - Allj bosszut a kinzodon azzal, hogy nem veszed tudomasul! Kezdd figyelni agyadban az iszonyusag fergeit, es mondd neki azt, amit en szoktam mondani a szenvedesnek, ha mar elkerulhetetlen, mondd azt, hogy nem fajsz, hanem erdekelsz! - Az ellent-nem-allas elvevel dolgoztam, atvettem a kiindulopontjait. Eltelt egy fel ora, egy ora. Lelki technikat vazoltam fol, modszert rdgtdndztem, felnagyftottam a magam hasonlo kinjait, es magasztaltam kedvelt lelkigyakorlatomat, a buddhista onmegvaltast: a fajdalom vallalasat es megsemmisiteset. Ijeszto dolgokat talaltam ki magamrol az elet gonoszsaganak es aljassaganak peldazasara, egy reszuket nem is kellett kitalalni. Nehez titkokat biztam ra, meg mertem tenni, hiszen oriilt. Sejtelmem sines rola, hoi futott a hatar a valosag es hipnotizalo ihlet kozt. Meg feketebb ejszakat festettem az ejszakajara, es egyetemesen lepleztem le minden altatast... Ugy ereztem, hogy lenyegileg mindenben igazat mondtam neki”. (Hiszen a helyszin eppen hazassaga ekkoriban zajlott valsagahoz kapcsolddott, es a Juhasz Gyulanak mondott szoveg megfeleloit olvashatjuk
