Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - Spiegelmann Laura: A buta lány levele (próza) / ÁLNÉV II.
SPIEGELMANN LAURA A BUTA LANY LEVELE En irok levelet maganak - kell tobb, nem mond ez eleget? en irok, akit talan feledne, akit talan gyulolne, ha lenne mersze, aki mellett sokszor elsetalt, mintha eszre sem venne - meltan tarthatja hat joganak, hogy most megvessen engemet. De emlekezzen csak a Ratal, felenk, am rajongo lanykara, akit megszeditett pillantasaval, elbuvolt mosolyaval, akit megvett konnyedsegevel; s emlekezzek a pillanatokra is, amikor maga mellett fekiidtem csondben, s draknak kellett eltelniuk, mig egyaltalan a kezet meg mertem fogni, s meg mennyi idonek, mig olelesebe feledkezhettem! Es ha sorsom panaszszavanak sziveben egy csopp hely marad, nem fordul el most tolem, meghallgat, s oszinte valaszra meltat; meggondolja, mit s mint irok maganak. Tudom, elnezi lanyos zavarom es kejes akarnoksagom is, tudom, tudom! Mert szivet nem kormozta meg be teljesen az ido, tudom - tudom! -, lehet szavam magahoz. Hallgattam eddig, szolni feltem, s lehetosegem is oly keves volt, de immar szabadnak mondhatom magam, mert vegre szabadda lettem, es higgye el, nem szegyellem. Nem szegyellem, amit ezert tettem, es nem szegyellem gyavasagomat sem, mi visszatartott eddig tole - lett legyen az barmi is. Nem szegyellem hazugsagaim, mikepp azt sem, hogy masvalaki horkolasat turtem ejj elente, akiet mar jo ideje nem izlett hallanom, akivel reg nem volt kedvem agyba bujni, s megis megtettem, mig a maga szuszogasat hallottam az ove helyett, a maga hangja suttogott edessegeket fulembe helyette, mikozben a maga farka csuszott belem, ugy ereztem, s nem az ove - maga elegitett ki engem akkor is! Nem szegyellem most mindezt bevallani maganak, mert tudom, hogy megert, hiszen maga volt az is, aki engem, ki regente nem ismerte, megismertetett a szenvedessel, a poklokba kiildott a mennybol, melyet nekem teremtett. Nem szegyellem, hogy bar az o nedvei csorogtak belolem, az o nedveit kentem szet a hasamon, a mellemen, megis csak a maga illatat ereztem ekkor, s magat oleltem en benne is, magat csokoltam, magat becezgettem. De mar szabad vagyok tole, meg szabadabb, mint amekkora szabadsagot adott nekem kepzeletem vig jateka, hogy magaval lehettem akkor is, vele is! Megert engem, tudom, tudom! - hiszen pontosan ismeri ezt az erzest, a lelek ilyeten szabadsagat, s j61 tudom, igencsak szereti is. Szeresse is, es szeresse bennem, de szeresse velem!
