Irodalmi Szemle, 2020

2020/3 - Darabos Enikő: Narratológia és korporealitás Nédas Péter Párhuzamos történetek című regényében II. (Animalitás vs. Hatalom) (tanulmány)

ertelmet eri fel hitehagyott eszevel (...) Annyira bizott benne, hogy a testben megleli a hianyzo egzakt osjelet, az eredet nyomat, hogy akar a hitet es a lelkiismeretet is szivesen attestalta volna atudomanyra” (III. 103.). Par honap multan azonban egy thuringiai kommunista felkelest kell csapataval levernie, es ekkor eli meg az osszetartozas maszkulin ritusat, mely szamara a multban es a jovoben elkovetett tetteire is felmentest ad. Nadas a gonosz banalitasanak arendti gondolatat eleszti fel egy „osi german szokas” szerinti ferfias keresztbe pisalas ritusaban, melynek soran a verontas kozeli gyonydretdl remego reszeg ferfiak kdzos vizeletiiritessel pecsetelik meg a gyilkolasra letrejott szovetsegiiket. Innentol vilagos von der Schuer szamara, hogy „Willinek a gondviseles jovoltabol kellett elpusztulnia az o kezetol, hogy kizarolag az erdsek es a lelkileg egeszsegesek maradjanak meg” (III. 107.), es hogy a csipoficamos Liittwitz Andria testi tokeletlensege olyan irtozatot kelt benne, melyet az „erosek” kivaltsaganal fogva meg sem kell immar indokolnia vagy netan szegyellnie.

A „tulelok osszetartozasanak magikus drome” (III. 108.) tetozodik be aztan egy nevtelen utcalannyal „soha elotte at nem elt intenzitasu” orgazmusban. Bar e helyen teves a tarshatarozoi mondatresz, hiszen ebben a kblcsdnbssegnek es a tarsnak semmilyen szerepe nem volt - ugy kellene tehat fogalmaznunk, hogy egy nevtelen utcalanyba lovellt az a mertektelen felindultsag, amit az dies mamoratdl felajzott egykori katonak koreben megelt, es ezt a fajta felindultsagot tekinti a tovabbiakban a testben fellelheto „egzakt osjelnek”, mely leginkabb a pogany eletdrdm nyers es brutalis valtozatakent foghato fel. „Barmily ketesen hangozzek, ez lett az elso sikeres, habar kizaro jellegu, nem bizonyito ereju antropoldgiai kiserlete” (III. 109.), jelzi a narrator, aki angyali turelemmel koveti pszichopata szereplojet ez iranyu kiserleteiben, bar - mint kesobbi visszaterese igazolta - von der Schuer szamara ez megismetelhetetlen elmeny maradt. Az utcalany, akihez visszatert volna, hogy megtudja, a nd is atelte-e azt a „vegletes es kegyelemmel teljes jot” (III. 110.), amit kuncsaftja megtapasztalt, iddkozben ongyilkos lett. Von der Schuer szamara pedig megvalaszolatlanul maradt akovetkezo antropoldgiai felvetes: „[v]ajon az elvezet