Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - Fekete Anna: Születésnap ; Meta-dinó; Matrix reloaded ; Én (versek) / ÁLNÉV II.
EN i. Veletleniil meghalok a szomszedasszony helyett. Almodsz valami rosszat, es en hirtelen felebredek. Nem is csoda. Egy masik nd gyereket hordom a mehemben. Sokan vagyunk. Es mindig tul kozel. Egymas boreben elunk, mint a szerelmesek. Egy test - egy lelek. Vagy inkabb majdnem-millid test es egy irigy, rossz gyerek, aki az embermassza melyerol kialtoz. Ugye, mar lattok engem? Szeressetek! IL Isten a sajat kepmasara teremtette az embert. Hihetetlen, nemde? Eleg is ennyi, hogy ne higgy Istenben. III. Harom ora a facebookon, egy delutan egy varoteremben, ket het Doberdoban - tokeletesen egyre megy. Kimaszok a loveszarkombdl, megszamolom a halottakat, ledobom a zubbonyomat, felveszem egy masiket, es kozben elokeresem a cimet, ahova majd hazamehetek. Hogy hova, nem is erdekel. Amig ki tudom mondani, hogy „en”, remegve, bizakodva, remenykedve, mig vilagga tudom kialtani, hogy itt vagyok, igen, letezem, addig nem lehetek vesztes, nem en... en nem.
