Irodalmi Szemle, 2020

2020/2 - Kovács Lajos: Hosszúra nőtt árnyékaink (próza)

egymashoz, meg munkat is talalok valahol a kozelben, es folytathatom minden onpusztito tervemet. Elorol kezdett folytatas! Kedves avantgard rigolyaim! Tam-tani fogok.

Mamorosan elveztem, ahogyan szetesett bennem a multam foiskolas tortenelme. Tizendt evre menedeket talaltam az emlekeimmel szemben.

(Joska es Tamas. Igen es nem. Pince-buvohely es vilagitotorony-exhibicionizmus. Koszlott ovaros meg izzo paneltelep. Frivol ellenteteim. Modern koltonek kesziiltunk, targyszeruen erzekiek es kimeletleniil erzelmesek voltunk. Ok testvernek sziilettek, nekem kdzosudvarbeliek voltak, a barataim lettek. Joska padtarsam, Tamas harom ewel elottiink. Ket egymas ellen rohano folyd, mondta roluk a nagyon dregember, aki az apjuk volt, de sosem hallottam, hogy annak szolitottak volna. O volt az oreg. Elkeseritoen elegans szarmazasa mellett az is felelmet keltett bennem, hogy ennyire elveniilt, mar akkor ilyen lehetett, mikor masodszor, de nagyon keson ndsiilt. Gyonyoru asszony, mondtak a fiuk anyjarol a ferfiak, de mar tudom, hogy gybnyorasszonyt gondoltak, folyton es sokan es sokfelekeppen megfordultak az udvaron, vagy csak a szuk utcai ablak alatt. Tizennyolc sem volt, mire mindket baratomat megsziilte, addigra az oregur hatat forditott minden formasagnak, kiveniilt a visszafordithatatlan tarsadalombol, kivonult a haloszobabol a konyhai priccsre, arisztokratikusan jogazott, bunkosbottal tartott rendet a fiuk kozott, es nem akart meghunyaszkodni semmifele etikett szerint. Ha surusodo gyomorfajasai neha kozenk sodortak, valasztekosan nevetseges iteleteket kialtozott felenk: parttalan tevelygok, sivatagi tevekaravan, akiket folsziv majd a homoksivatag, ha erore kap. Semmit sem ertettunk, s amit erteni veltiink, azon megpukkadtunk a rdhdgestdl.

Megis feltiink a bunkosbot suhogasaitol. Felelmet keltettek a megtalalt birtoklevelek a Duna tulso oldalan lapuld falvakrol, elbitangolta tolem ez a sivatag azt is, ilyesmiket ordibalt, es ujra az agy rongyai koze dugdosta a papirfoszlatokat. Egyszer-egyszer terdre rogyott elottiink, de nem szamithatott a szanalmunkra.

Mindenbe belenottiink, a haldoklasaba is.

Addigra Tamas ki is vonult kdziilunk, a cinizmusunkbol, eretlensegiink korlattalansagai kdziil. Hozzaszelidiilt a maga dacos reviiletehez, s elmerult a teologiaban. Apjatol a reformatorok makacssagat drdkolte, anyjatol a gyakorolatlan vallas foszlanyait. Ez a Franci bacsi alattomossaga, allapitotta meg tehetetleniil az dregember, es egy lepest