Irodalmi Szemle, 2020
2020/2 - György Norbert: Kacsuka éppen eldurrantja (regényrészlet)
ami az enyem, jelen esetben a reggelim, melynek kesziteseben a szerencsetlen diszno leolesetdl kezdve, a porzsolesen es a belmosason at egeszen a fustblesig, mely szakmai alazattal, ugyanakkor tiirelmetlenul es izgatottan reszt vettem, es lehet, hogy ezert, lehet, hogy valami masert, de az ominozus incidenskor azonnal erzem, hogy baj van, es ennek megfelelden igyekszem helyen kezelni a dolgokat, es igy logikus, hogy teljes kudarcot vallok, es keptelen vagyok megakadalyozni, hogy a kolbaszom ne ropiiljon ki a markolasom biztonsagabol, tovabba, miutan kiropiilt, hogy ne csak egy suta tenyeressel kapjak utana - mire a tizoraim nemesebbik fele a kover ujjaimon megpattanva huncut kalimpalasba kezd, majd egyre tavolodva tolem orbitalis palyara all -, de a nagy igyekezetben, hogy legalabb szogletre mentsek, meg azt sem tudom elkerulni, hogy dsztbnbsen, kapasbol es riiszttel, termeszetesen, ahogy azt kell, jol telibe ne talaljam. Ha meg tudod rugni a kolbaszt, mondja a Lajtos, akkor meg tudod rugni a bort is, es ami azt illeti, meg is tudom, erdsen, mint egy bivaly, lasd: Roberto Carlos, alattomosan, mint a sakal, lasd: Davor Suker, viszont azt csak spiccel, tehat a kolbaszrugo mutatvanyom latvanyosnak ugyan latvanyos volt, de csak egyszeri es megismetelhetetlen bravur, es azert volt ez gond, mert az elv- es csapattarsaim ugyan biztosak lehettek abban, hogy ha a jatekszer velem kontaktusba keriil, tolem messzire el fog szallni, csak azt nem tudtak, hova, es ami azt illeti, ezt olykor, aztan egyre gyakrabban szova is tettek, no nem mintha nem biztak volna meg bennem, sot, mondtak is, hogy ha van biztos pont az eletiikben, az te vagy, vagyishogy en, a Kolbaszrugo, es ez mindenre vonatkozott, foci, csajok, elet, halal, egyszoval mindenre, de valahogy megis ugy ereztem, hogy befejezd csatarkent nem allom meg a helyem, reszben, mert masok, peldaul a Lajtos, sokkal gyorsabbak, technikasabbak nalam, es lenyegesen sportosb alkatuak, ergo, jobban mozognak, es a futballpalyan, velem ellentetben, ugy neznek ki, mintha futballistak lennenek, meg ha kezdetlegesebb, kiforratlanabb, szerenyebb kiszerelesben is, mint a nagyok, de ugy, viszont en, nos, faj ezt kimondani, de mint egy sportgunyaba bujtatott vonaglo pajor, amelyet epp most kapaltak ki a krumplifoldbdl a pigmentszegeny feher bdrommel, a csilingelo hajammal egyiitt, es ekkor, igen, ekkor es itt jon el az a fordulat, ami egy idore megvaltoztatja eletem folyasat, ha nem is alapjaiban, de meg,
