Irodalmi Szemle, 2020
2020/2 - György Norbert: Kacsuka éppen eldurrantja (regényrészlet)
GYORGY NORBERT KACSUKA EPPEN ELDURRANTJA Nem volt minden mindegy, ha tudni szeretned, nagyon nem, es oriilnek, ha szeretned, jol esne, erdt adna, ilyenek, de ha nem erdekel, az sem baj, tulelem. Csak az van meg, hogy allok az utcan, mint egy westernhos, indulasra keszen, rohadtul sajnalom magam, de ezt senkinek be nem vallanam, inkabb korbepillantok eltokelten, talan meg hunyorgok is, figyelem, honnan varhatok tamadast, hogy honnan a roham, s hogy majd megbirkozom vele, de az utcan semmi, csak a felhomaly, a szel meg en, a Kolbaszrugo, ahogy allok ott, mint egy rakas szerencsetlenseg, elmesz? kerdi a Lajtos halkan a szomszed kapubol, mire en beleborzongok a pillanat sulyaba, ahogy ezt mondani szokas, es kudarckent ertelmezem, hogy no lam, valaki megis kinn all az utcan, csak a nagy hoskodesben elkerulte a figyelmem, elmegyek, mondom kelletleniil, mint a Mate Peter-dalban, s bar a Lajtos fontos alakja volt eddigi eletemnek, mit mondjak, talan a legfontosabb, most megis a pokolba kivanom, es nem jossz vissza tobbe? forgatja meg a tort a szivemben, erre en annyit csak, hogy nem jovok, es akkor mar tudom, hogy nines visszaut, es hirtelen arra gondolok, milyen jo volna, ha most latnal, ha te lennel a Lajtos, es nem tennel fel ostoba kerdeseket, csak szemermesen lesiitned a szemed es mindent ertenel, hogy ott legyel? hogy velem legyel ott? a Kolbaszrugoval? arra gondolni sem merek, legfoljebb egy nanoszekundumra, de azt is gyorsan elhessentem magamtol, mert egy westernhoshoz nem illik az effele szentimentalkodas. Jelenlegi helyzetem szocska - ezt a Gizgazella nenitol hallom kesobb a megfeleld helyen, de ne szaladjunk ennyire eldre, mert most epp ott tartok, hogy sehol, hogy egy helyben topogok, westernhoskodesem mar regen a multe, fazom, ehes vagyok es nagyon egyediil erzem magam, kicsit elkapkodtam, gondolom, ezt az egeszet, szerencsere volt annyi eszem, hogy elhozzam a lakatkulcsokat nagyanyam szoloskertjenek bodegajatol, igy most kvazi ugy erezhetem magam, mint aki valamit birtokol, es patetikusan arra gondolok, hogy ha eletben akarok maradni, marpedig akarok, akkor mozdulnom kell, mert lassan ram telepszik az oszi melankolia, ami, tudjuk, a tettvagy legnagyobb ellensege, s ahogy latom a napot lebukni, foladok minden remenyt, nem harcolok tovabb, nem szegiilok ellen, nem igyekszem ervenyt szerezni az igazamnak, meg hat, mi is az en igazam, ezt senki sem tudja, meg en, a Kolbaszrugo sem, szoval, megint sajnalom magam, de ebben az onsajnalatban most van nemi tartas; tuzet raknek, mi az, hogy raknek, rakok, talalok gyufat a bodegaban, kicsit nyirkos, de egni fog, nines mas lehetoseg, egnie kell, ujsagpapirt, sot, meg egy gyertyat is, ez am a romantika, van szalonna, kicsit avas ugyan, de siitni jo lesz, van hagyma, egy marek krumpli, a szalonna? a stilt krumpli
