Irodalmi Szemle, 2020
2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Kosztrabszky Réka: Monológ, élettörténet és temporalitás Szabó Magda Az őz című regényében (tanulmány)
mar felszamolodott, vagyis ilyenkor disszonans dn-narraciot26 alkalmaz. Ez legnyilvanvalobban a gyerekkor idosikjahoz tartozd mozzanatokban erheto tetten,27 am talalhatunk peldat arra is, hogy a foszereplo bizonyos dolgokkal kapcsolatban csak az emlekezes idejet megelozd nap esemenyei nyoman vilagosodik meg: „Sose tudtam, hogy Gizike szerette Emilt. [...] Sosem ertettem eddig, Gizike mert nem ment ferjhez.” (20.) Ezen kiviil arra is akad pelda, hogy az elbeszelo ajelen szemszogebdl szamol be arrol, hogy a mult ket kiilonbozo idosikjahoz tartozd enjenek tudashianya egy masik szereplo altal szamolodott fel.28 Az eddigiek soran olyan eseteket lathattunk, melyekben az elbeszelo vagy pedig elbeszelt en dominanciaja mutatkozott meg, azonban a regeny az elbeszelo es elbeszelt en elegyedesere is szolgaltat peldat: „ Akkor este jott at Irma neni. [...] Apam mar lefekudt, anyam meg elovette a meggybort [...] Irma neni nagyon szeretett engem, olbe vett, simogatott, cukrot hozott, en meg turtem az oleleset, mint egy kis szajha, abrandosan neztem rd, lestem, ad-e penzt. Penzt nagyon ritkan adott, jdforman soha, majdnem mindig ajandekot hozott. Most egy sor piros gybngyot, mert mar nagy lany vagyok, gimnazista; a nyakamba is kapcsolta azonnal es osszecsokolt. Elkepedve neztem ra. Ha eladjuk az ekszeresznek, az meg kiteszi a kirakatba, es Irma neni megismeri. Klarisgyongy! Nines egy tisztesseges szoknyam. Lecsusztam az olebol, ugy ereztem, ma este mar nem tudom tovabb turni a becezgeteset.” (12-13. - kiemelesek tolem.) Az iment citalt reszlet mind a disszonans on-narracio, mind az egybehangzo narracio jegyeit magan viseli, hiszen egyfelol Eszter felidezi multbeli enjenek gondolatait - melyeket dolt betus szedessel jeloltem meg - ugyanakkor ebbe a szolamba olyan mondatok („Irma neni nagyon szeretett engem...”, „Penzt nagyon ritkan adott, jdforman soha, majdnem mindig ajandekot hozott.”) is ekelddnek, melyeket az elbeszelo es az elbeszelt ennek egyarant tulajdonithatunk. Mivel azonban ezek olyan kijelentesek, melyeket altalaban a mult egy hosszabb idoszakara ralatassal biro elbeszelo tesz, ezert meglatasom szerint inkabb az elbeszelo en felsobb tudasa bizonyitekanak tekinthetoek. Ebben az esetben az elbeszelo nem adja at teljesen a szot a multbeli enjenek; ez a jelenet ugyanis egyszerre szolgal Eszter 2 6 Cohn, i. m., 107. 2 7 „Karoly nem is leplezte, hogy utal. Eleinte nem ertettem, miert, most persze mar ertem. Akkor gyerekkoromban, azt se tudtam, mit maszkal Karoly mindig sotetedes utan az Ambrus muhelyebe [...]” (56.) 2 8 „Eleinte nem tudtam, mi a kuldnbseg a borgyariak meg a timarok kozott, Ambrus aztan megmagyarazta. [...] Odaig mindig azt hittem, hogy a timarlanyok csak abban kiilonboznek tolunk, hogy nem veszik fel oket a gimnaziumba. Nagyon meglepodtem, mikor megtudtam, milyen gazdagok.” (55.)
