Irodalmi Szemle, 2020
2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Minden(ki) ugyanott (H. Nagy Péter, Macsovszky Péter, Nagy Hajnal Csilla, Németh Zoltán és Vida Gergely beszélget Hizsnyai Zoltán Minden ugyanott [2019] című verseskötetéről) / HIZSNYAI ZOLTÁN
nek legvegen elhangzik „a stigma kratere” kifejezes - oly gyorsan es hirtelen er veget. Bevallom, maig toredekesnek erzem a verset, de ez is a terv resze, nyilvan. A szoveg az Ovidius-Dante-pontokon ivel at, alig van nehany sora, mely ne atiras vagy atvetel lenne, az intertextek viszont gondosan jegyzetelve, hogy egyertelmu legyen: a lirai en az irodalmi hagyomany nagy szovegei nyelven beszel. Ami nem hivalkodas persze, hanem sokkal inkabb az eredendo idegenseg hangsulyozasa. Ebbe a zajlasba robban be „a stigma kratere”, ami a kotet vegen talalhato azonos cirnii versbe repit. A stigma kratere redukalt kifejezesekkel el. Helyszin: a beszelo szemelyes szferaja, szoba, testi es lelki fajdalommal. Nem a kultura tart az apokalipszis fele, csupan a szemelyes let szembesiil a veg testbe egett stigmajaval. Mindezzel csak jelezni akartam egy lehetseges ivet - a globalistol a szemelyesig, a kulturalistol a test(iseg)ig -, amelyen a Hizsnyai-kolteszet utalasrendje nyomon kovetheto. Mindezek melyen, azt hiszem, az oszthatatlan szemelyiseg lakozik, de errol majd maskor. IH. Nagy Peter: Helytallo mindket megkozelites, nagyobb vonalakban talan annyit tennek hozza, hogy a koltoi beszedpozicio szempontjabol ugyancsak elkuldnitheto nehany valtozat. Egyreszt az identikus hangkent azonosithato megszdlalasmddok vegig jelen vannak az eletmuben, masreszt kiilon is targyalhato lenne Hizsnyai kolteszetenek interauktorialis retege (melyben kulonbozo hangokon es intertextusokon keresztul azonosithato a beszed es a latvany kiaramlasi pontja), mig szamos nagyobb ivu kompozicio a szerepkonstrualas es az atteteles hang alkalmazasaval kiildnithetd el a masik ket vonulattol. (Ebbe az utolsoba illeszthetd a Tsuszo-darabok egy resze.) De kiilon emlitest erdemelnek talan - en legalabbis onallo fejezetben targyalnam ezeket egy H-monografiaban - a szonettkoszoruk es a formahagyomany mozgositasaval kesziild darabok. (Ezek egyiket kesobb meg szoba hoznam.) A Gergo ket felvetesehez hozzatennem, hogy az emlitett kotet sajnos - szo szerint - nem tartalmazza az eddigi teljes recepciot, bizonyos tanulmanyokat ki kellett hagynunk. Masreszt eppen ennek az uj verseskonyvnek a megjelenese dinamizalhatna a Hizsnyai-recepciot, de ennek meg nem latjuk a fejlemenyeit. Ugyanakkor az emlitett „oszthatatlan szemelyiseg” kepet mint olvasasalakzatot en lazan feladnam, es inkabb a szerepekre bomlo „en” poetikajabol, vagy a verscentrumok elmozditasabol indulnek ki, hiszen a Hizsnyai-lira olvasasban aktivizalhato kodjai tobbfele - es nemcsak nyelvi, hanem vizualis - kozeget felteteleznek. I Nagy Hajnal Csilla: A bravuros nyelvi megformaltsag miatt egyszerre magatol ertetodo, es meg-megdobbentd (vagy akar megakaszto) olvasni ezeket a verseket. De ami engem mindig a legjobban erdekelt (altalanossagban is, de Hizsnyai kolteszeteben kiemelten), az a megzabolaz-
