Irodalmi Szemle, 2020
2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Minden(ki) ugyanott (H. Nagy Péter, Macsovszky Péter, Nagy Hajnal Csilla, Németh Zoltán és Vida Gergely beszélget Hizsnyai Zoltán Minden ugyanott [2019] című verseskötetéről) / HIZSNYAI ZOLTÁN
van, hogy az altala mukodtetett nyelv hajomertekei bar csodalatosak, mindig bent maradt (hogy maradjak ennel a metaforanal) sulyozaskent az, amit most hevenyeszetten csak szemelyisegnek neveznek... Most hagyjuk, mennyire kint a centrumbol - gondolom kesobb meg beszeliink errol -, de mindig a centrum kornyeken. Es meg is talalom most A stigma kraterenek 11. oldalan aszerzo melynezesu, „duvadi” portrejat. Mert igazabol erre emlekeztem, hogy ott kell lennie, nem a borito (id.) Bruegheljere. I Nemeth Zoltan: Zselizi gimnazistakent ugy vartam a Probaut (1986) antologiat, mint a mannat, szinte szerelmes voltam a kdnyvbe, a benne talalhato eletrajzi adatok alapjan szamolgattam, hogy peldaul Talamon Alfonzzal biztosan talalkozni fogok a pozsonyi magyar tanszeken (honnet is gondolhattam volna, hogy nem fejezi be tanulmanyait). A kotet verseit tobbszor is vegigolvastam, volt, amelyet szinte fejbol tudtam, es kiilbnbsen azokra a szerzokre koncentraltam (Farnbauer Gabor, Hizsnyai Zoltan, Krausz Tivadar, Talamon Alfonz, Juhasz Jozsef), akiket a kritika a legtehetsegesebbeknek kialtott ki. Hizsnyai Zoltan akkori, meg bnallo kotete elotti versei ugy elnek az emlekezetemben, mint rovid, erdteljesen onreflexiv, logikai paradoxonokat szinre vivo szovegek, amelyekben a jelentes vegigkovetese logikai erofeszitest kovetel meg, mintha a posztmodern titokregenyek egy-egy vegsokig tomdritett lfrai valtozatai lennenek. Tizenhat-tizenhet eves voltam, az irodalom ekkor meg szazszazalekosan csak a szovegeket jelentette szamomra, az irodalmi eletet nulla szazalekban. Ez utobbival eldszor mar egyetemistakent szembesiiltem, egy fiileki FIK-dsszejdvetelen, 1988-89 tajan. A ketnapos rendezveny egyik legemlekezetesebb, legtanulsagosabb es egyuttal legmegdobbentdbb esemenye a kovetkezd kepben osszpontosult: Hizsnyai Zoltan all vagy ill egy asztalnal, elotte kfgyozo sor, koriilbeliil nyolc-tiz koltd, meg nemzedektarsai is, keziikben keziratok, Zoli pedig felhangosan olvassa es kommentalja a verseket, kihuz beldliik, hozzair, itt rossz a rim, mondja, inkabb ezt kene, ezt a versszakot kihagynam stb. A sorban allo nemsokara visszakapja a javitott keziratot, johet a kovetkezd. Szemelyesen aztan elso verspublikacidim idejen ismerkedtem meg vele, ezt a sztorit mar tobbszor elmeseltem, Morocz Mari a kollegiumi szobambol ellopta versekkel teleirt fuzetemet, legepelt beldliik kb.
