Irodalmi Szemle, 2020

2020/11 - N. Tóth Anikó: Szélmalomharc. Tanárnő kérem (próza)

engedhetem el a fulem mellett. Harom lehetosegem van. Egy: udvariasan jelzem a problemat. Nagyjabol mintha a levegobe engednem a mondatot. Ketto: ironiaval utalok a tematol valo elkalandozasra. Onelegiilt mosoly a reakcid, hiszen sikeriilt kibillenteni a dolgok menetet. Harom: gunyos megjegyzest teszek emelt hangon, amire meg akar ingeriilt replika is varhato. Vagyis mindharom valasztas eseten en jovdk ki rosszul.

Amit nem gyoznek oran, hazi feladatra kapjak. Ez jol hallhato ellenkezest valt ki, a na ne, mar megint, akkora hulyeseg, minek hanggubancbol egy-egy nyersebb, sot durva szofoszlany is kilog. Kedvesen megjegyzem, hogy minden igyekezetemmel gondoskodom az iskolan kivuli idejiik ertelmes es izgalmas eltolteserdl. Ezzel szinten nem aratok zajos sikert. Es boritekolhato azon kevesek szama, akik majd valdban ezzel mulatjak a delutanjukat.

A fennmarado ket es fel percben nekiveselkedek az oran tortentek osszefoglalasanak. Ketten-harman valamifele torekeny szolidaritasbol probalnak egyuttmukodni, de a legtobben mar feszkelodnek, pakoljak a holmijukat, muanyag flakonjukat ropogtatjak, a padra szemteleniil kitett telefont nyomkodjak, fulhallgatot dugnak a fuliikbe, hatra forogva felhangosan beszelgetnek. Mintha jelen sem lennek.

Megszolal a csengo, kettehasitja a mondatomat. Lemondok arrol, hogy dsszeillesszem. A konyveket, jegyzeteket, filctollakat rakosgatom inkabb a katedran, legalabb olyan nehezen engedelmeskednek, mint a diakok. Az ajtdn kilepve nehany pillanatnyi megkonnyebbulest erzek, de maris osszeugrik a gyomrom, ha a kovetkezo orara gondolok.

A folyoson a fal mellett haladok, elkerulve a szilaj kamaszok kozlekedesenek sziinetben menetrendszeruen bevaduld fd aramat. Minden eld-