Irodalmi Szemle, 2020
2020/11 - Tóth Réka Ágnes: Valahol máshol nyár; Ultraibolya (versek)
arra kelsz hogy a szavak hasznalnak teged nyelveden egy unatkozo madar lyukasztja ki a mondataid hogy ne erjenek el teged azt mondtak a szivarvany nem indul sehonnan te megis lekested a szineket es most a fekete a szemedben az is en vagyok a folyoso nem er veget elotted az van ami mogotted volt most biztosan erezni kellene valamit gondolod de a csempe torott szele megallit az iivegre nines rairva hogy igyal meg ezert otthagyod es akkora maradsz amekkora voltal minden tiikorben masvalaki arcat a helyek nem hagytak el csak nem hasonlitanak mar rad ez a folyoso mostantol az eleted visszaszivod a fenyeket hogy csak a tieid legyenek nem szamoltal vele hogy szurni fognak hagyod hogy kicsorogjon a szadbol a maradekot elviszed es az erkelyre iilteted keves vizet ker csak ejjel viragzik
