Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - N. Tóth Anikó: Tanárnő kérem (tárca)
Toredelmes vallomas kovetkezik a hangszin alapjan. Szornyen unom. Ke rem. Nem tudtam kesziilni, mert... En sem, gondolom magamban kajanul, az indokot meg sem hallgatva. Hangosan, persze ellentmondast nem turve a sokszor ismetelt utasitast ldkdrn eleje. Kovetkezo drara potold. En a kovetkezore sem fogok, fogadom meg azonnal Szent Rutin neveben. Hiszen a kisujjamban van minden. Ennyi ev utan... Akar-e valaki felelni? Nem akar. Nem ugy volt, hogy... - ertetlenkedik az az ostobacska lany, akinek nem birom megjegyezni a nevet. Andi vagy Angi. Vagy Anni? Megsemmisitd pillantasokkal hallgattatjak el. Irasbelit igertem? - talalom fel magam. Zoldiilnek, szurkiilnek, sargulnak. Sot lilulnak. Ugy ddntdttem, adok meg negy napot a keszulesre - gyakorlom a kegyet, mikozben tussolom a mulasztast. De a kovetkezo ora elmarad. Kirandulni megyiink. Annal jobb, akkor egy hetetek lesz. - Nekem meg lyukas dram, teszem hozza magamban belso mosollyal. Nem tunnek boldognak. Egyesek huzogatjak a szajukat. Esetleg meg hozzatesziink egy kis anyagot, hogy ne unatkozzatok. Erre mar a szemiiket is forgatjak. Micsoda tudasszomj! Kenyszeredetten nyitogatjak a fuzetuket. Kenyszeredetten keresem a tananyag elso mondatat. Tanarno! A masodik szotagot magasra loditja a nagy hangsullyal, amitol vicces hangszint kap, a nd meg szertefoszlik a fogai kozott. Tudom, mi kovetkezik: iddhuzas celjabol ujramagyaraztat valamit, amire rafogjak, hogy nem ertik. Holott hihetetlen vilagosan magyarazok. Szinte lebutitva rakom elejuk, hogy a leggyengebb is felfogja. Kerem.
