Irodalmi Szemle, 2020
2020/11 - Strickland-Pajtók Ágnes: Magyar bevándorlók ábrázolása a kortárs brit irodalomban (tanulmány)
nesenek lehetiink szemtanui, s annak, hogy ez hogyan all osszefuggesben a bikulturalis szemelyiseggel. A tortenet kezdeten Vivien nehezen birkozik meg a hibrid identitas buktatoival. Az otthon es kiilvilag kiilonbsegei athidalhatatlannak es kibekithetetlennek tunnek. A felnotte valas hosszu es nehezkes folyamata soran azonban megtanul ket kultura keresztmetszeteben elni, s elfogadni, sot kiaknazni a hibriditas lehetosegeit, s eljutni a bhabhai felismeresig, miszerint „a tarsadalmi marginalitas mindent athato elmenye - amint az a nem kanonizalt kulturalis formakban testet olt - kritikai eljarasunkat is alapvetden atalakitja.”5 5 Homi K. Bhabha, A posztkolortialis es a posztmodern, Helikon, 42,1996/4,485. 6 “My territory. I grew up here, these are my streets. I am a Londoner. I accept this city with all its uncontrollable chaos and dirty deficiencies. It leaves you alone to do what you like, and of where else can you say that with such conviction?” Linda Grant, The Clothes On Their Backs, London, Hachette Digital, Kindle Edition, 2008. 7 Edward W. Soja, Thirdspace, Journeys to Los Angeles and Other Real-and-imagined Places, Oxford, Blackwell Publishers, 2000, 61. A marginalitas feloldasat Vivien szamara a szamtalan szubkultura polifoniajat elfogado London hozza el, azzal a felismeressel, hogy a kulturak nem kizarolagosak, hanem akar parhuzamos vagy egymasba olvado valosagok lehetnek, s csupan az individuum sajat dontesen mulik, hogy a kulturalis hatter es kontextus melyik elemet fogadj a vagy utasitja el. „Ez az en vilagom. Itt nottem fel, ezek az en utcaim. Londoni vagyok. Elfogadom ezt a varost a kontrollalhatatlan dsszevisszasagaval es piszkos hibaival. Itt az ember ahhoz kezd, amihez csak akar. S mely masik helyrol lehet meg ezt elmondani?”6 7 A varosi kontextusnak az elemzett negy regenyben valo feltarasahoz jol alkalmazhato Edward Soja ’thirdspace’ (harmadik ter) elmelete. Ennek oka reszben az, hogy Soja nagyban epit a posztkolonialitas alapvetd elmeleteire, elsdsorban a mar emlitett Homi Bhabha irasaira. Soja Bhabhanak az individuumot meghatarozo hibriditasfogalmat megtoldja a ter dimenziojaval, s a szabadsag es inkluzivitas megelesenek tereve tagitja.' Az elemzett narrativakban bemutatott flaneur eppen ebben a sojai-bhabhai terben el: megalias nelkul mozog, setal talan, hogy igy bekitse ki a kint es a bent, az otthon es a kiilvilag ellentetet, s hogy fizikai jelenletevel az idegen teret sajatjava tegye. Az eddig bemutatott szereplok tehat mind valamikepp megjelenitik a flaneur tipikus alakjat, am valamelyest ujra is ertelmezik azt: hiszen ertelmezesi koriikbe veszik a kulturalis hibriditast, az elveszettnek hitt otthonossagnak a megtalalasat, s a szexualitast, mely az eredeti definicioban nem hangsulyos. Ez talan annak koszonhetd, hogy az orszagelhagyas sokszor annak a lehetoseget is hozza, hogy az otthon szigoru normait, tarsadalmi elvarasait az egyen maga mdgott hagyja, es uj, sajat normarendszert, szokasrendszert alakitson ki. Mindez Julia Kristeva alabbi soraival all osszhangban: a kul-
