Irodalmi Szemle, 2020
2020/11 - Bódis Attila: A megkoronázott halál; ...Olyan szép versek voltak... (versek)
Az emlekezetem alsdnemuit benn felejtettem a mosogepben. Csak az utolso divat himbalodzik meglincselve a szaritokbtelen. Ugato gyomrom szamara aramkimaradasnak tunik a reggeli pipafust. Az asztalnal iilok, es mint szoknyat hajtom fel a laptopot. Az online ujsagok nema rikkancsai ugy iivoltenek, Mint kihegyezett felkialtojelekkel vadaszd indianok: Breking nyuz: a Foldanya feltetel nelkuli kapitulacidja!!! Szabad eltavozast igertek neki, de csak igeret maradt. Lattam ot, ahogy eld adasban azbesztlancon vezetik el. Kohdgott es megmertek a lazat. A szajmaszk alatt Nem lehetett felismerni ot. Csak egy volt a tobbi halalraitelt kdziil. Arra gondoltam, ha levenne a maszkot, talan elnyerne a tomeg Szanalmat. Sokan kovettek ot, de csak azert, Mert dollarokat konnyezett. A gyaszt tobbe nem a szeme azurkekje, hanem Amputalt vegtagjai iiszkos feketesege jelkepezi. A monitoron keresztiil is ereztem az oszlohulla-szagot. En meg itt a versem foie gornyedve arra ebredek: Az orulet tobbe nem egy ezerarcu muzsa, Hanem egy szakadt oltony, Melyben besetalunk a halal hivatalaba, es orakig allunk a sorban, Hogy terdre borulva kdnybrdgjunk az eletiinkert.
