Irodalmi Szemle, 2019
2019/10 - Peter Karpinský: A legyek ura (próza, Mészáros Tünde fordítása)
- Hat ezt meg honnan tudod?- Csak ugy eszembe jutott. - Megvaltoztal - mondta Laco. Eppen egy kegytargybolt mellett haladtak el. Laco megallt, bamulta a kivilagitott kirakatot.- Je, azt a fickot ismerem!- Melyiket? - Azt ott! - mutatott Laco egy folyoirat fenyes cimlapjara.- Nana, hogy ismered. Hogyne ismerned Jezust.- Dehogy Jezus - razta a fejet Laco. - Ez a ficko nalunk szokott kajalni az iizemi etkezdeben. Egy doglott legyet talalt a szobajaban, az ablakparkanyon. Az oldalan hevert; ugy nezett ki, mintha csak aludna. A tenyerebe vette. Erdsen osszpontositott. Azt kivanta, hogy eledjen fel. Erezte, hogy valami furcsa bizserges aramlik a fejebol a vallan, a karjan, a csuklojan at egeszen az ujjai hegyeig. Osszezart markaban is erezte a vibralast. Mintha ebredezne a legy. Mikor azonban szetnyitotta a kezet, ugyanolyan megadon fekiidt a tenyereben, mint elotte. Mergesen a foldre hajitotta. A Konyvet mar majdnem beteve tudta, de csak nemregiben figyelt fel ra, hogy valaki, talan pont a fordito, alahuzott benne egy szakaszt: Es amint letelik az ezer esztendo, kieresztik a Satant tomldcebol, es akkor a Satan elindul, hogy magahoz csabitsa a fold negy sarkanak minden nepet. Ivan nem ertette pontosan, mit akar ez jelenteni, de a mondat valahol odabent, egeszen a gyomranal, megbizsergette. Tudta, hogy rola szol. Kretaval egy pentagrammat rajzolt a konyhapadlora, olyat, amilyet a Konyvben latott egy kepen. A pentagramma agai az eg fele meredtek. A csillag kozepeben gyertyat gyujtott, es fennhangon igy szolt:- Jojj el...! Az eloszobaban ebben a pillanatban megszolalt a csengo. Ivan ajtot nyitott. A kiiszdbdn egy ferfi allt. Gyer, zsiros haja lankadtan probalta takarni a koponya tar foltjait; kinyult trikoja alol kituremkedett a hasa. Kezeben szemetvoddr, laban papucs volt. Meszaros Tunde forditasa
