Irodalmi Szemle, 2019

2019/7-8 - Márton László: Egy recenzió története (esszé) / JUHÁSZ FERENC

alkotordl maskeppen lehet beszelni, mint egy olyanrol, aki meg el es akinek az eletmuve meg nem zarult le. Ez erzekenysegeket serthet, es itt nem is csak emberi okokbol jelent ez nagy mervu felelosseget, hanem az irodalmi tenyek alakitasa szempontjabol is. Tudniillik maskeppen hat egy eld kolto eseteben egy negativ recenzio, mint egy immar nem elo kolto eseteben.

De tovabbmegyek egy lepessel. Megint nem magamrol akarok beszelni, de azert roviden utalnom kell ra, hogy irodalmi eszmelesem es kolteszetrdl valo felfogasom alakulasa elvalaszthatatlan a Juhasz Ferenc kolteszetevel valo ismerkedestol. Tehat kamaszkoromban Juhasz Ferenc jelentette szamomra az elo magyar kolteszetet. Tudomasom volt Pilinszkyrol, Nemes Nagyrol, Ronay Gyorgyrol egyfelol, es Nagy Laszldrol, Csoori Sandorrol, Simon Istvanrol, Kormosrol masfelol. Egyikiik sem volt ram olyan kozvetlen es nagy hatassal, mint Juhasz Ferenc. Az emlitett ket gyujtemenyes kotet koriilbeltil olyan elemi ereju hatast gyakorolt ram, mint - hogy most egy vilagirodalmi peldat mondjak - Joyce-nak az 1974-ben, Szentkuthy Miklos fdrditasaban megjelent Ulyssese. Egyreszt egy nagyon eroteljes felszabadito hatas volt, ugyanakkor pedig hat ez volt az a lehetoseg, amikor azt tanulmanyozhattam, hogy hogyan alakul maga az elo irodalom, es hogyan alakitja egy elo kolto a maga eszkozeit, reagalva a konkret hatasokra. Peldaul en le voltam nyugozve a Gyermekdaloktoi. 1974-ben, tizenot evesen, akkor olvastam eloszor, de aztan nagyon sokszor ujra elolvastam, es van egy 1969-es iras a Vazlat a mindensegrol cimu kotetben (Szepirodalmi, 1970) a fdgadtatasrdl, ahol Juhasz visszakerdez: „Miert mondjatok, hogy konyvem olvashatatlan? Hisz konyvem elolvashato. Csak szeretet, fegyelem es figyelem kell hozza. En a vilagirodalom mindenfajta muvet el tudom olvasni. Es mennel bonyolultabb, rejtelmesebb volt egy mu, legyen az terjedelmes vagy rovid, annal nagyobb szellemi mamort, belso tisztulast, megrendiilest, figyelmeztetest, lazas es folemeld gydnyoruseget adott. Az olvasas nem jatek. De kemeny meditacio, konok lelkiismeretvizsgalat, onmagunkkal valo kegyetlen szembenezes, jellemiink probaja. Az olvasas batorsag is. Uj eposzom, a Gyermekdalok pontosan olyan terjedelmu, mint amennyire onmaganak sziiksege volt. Es tul ezen: a Gyermekdalok, olyan egyszeru, mint egy os-mese.”2

2 Garai Gabor 1975-ds radiointerjujaban pedig a kovetkezd hangzik el: „Tunddom sokszor, ha halallalbeszelo, halal-testu irasaimrol irnak: miert nem ertik meg azok lelke lenyeget? Lehet, a meg-nemertes oka a pontatlan fogalmazas? De hat en probalok mindig pontosan fogalmazni. Mindig pontosan akarok fogalmazni!” Szerelmes hazatantorgas, 1977.

3 Eorsi Istvan, Tezisek az olvashatatlan kolteszetrdl es Juhasz Ferencrol, Elet es Irodalom, 1969/20. = E. I., A szabadsag titokzatos bdja. Esszek, kritikak, portrek, Palatinus, 1997,117-118.

Feltehetoleg reakcio ez az olvashatatlan kolteszetrdl szold Eorsi Istvan-irasra,3

amelyet akkor en - es meg nagyon sokaig - nem ismertem. Es teljesen meggyozonek ereztem, amit akkor ott Juhasz mondott, hogy tudniillik at kell lendiilni egy bizonyos kiiszobon, es aki