Irodalmi Szemle, 2019
2019/7-8 - Nagy Márta Júlia: Az omszki Tartarosz ; Beteljesületlen (versek)
Vernapviragok es borseprobugak vadonja ez, mindig felek, amikor sotetedes utan felsetalok a hazig. Egyszer azt mondtad, hogyan uralhat el egyeseket ilyen mertekben az osztonelet, orgiat veltel latni a parton, ahol en meszaroltam le a szerelmed. Nem tudom, mit ertettel azon, hogy oszton, nem tudom, mit ertettel azon, hogy szellem, ahogy a lejtdk meredekseget sem ertem, es azt sem, miert olyan komor erre minden, mi morog, mi mocorog a talpam alatt, az aszfalt alatt, a patakparton a fuben, hogy eles minden szala, vagja a labfejem, hogy folyton elesem es sebes a terdem, es kejesen nezem a gennyedzd vart a borom helyen - a szorszalak bezzeg igy is kibujtak, hiaba, csak en nem vagyok hibatlan a nok kdziil, ezert szerettem ezer makuladat. Mit mondjon a no, aki dregszik, es felfedezi elso melyebb rancat, es osszerezzen, ha a fiatal ferj meg nem latta meg, es reggel hozzaer, es reformed, mert szegyelli magat, mintha bajitallal vette volna ra, hogy vele toltse az ejszakat? Mit mondjon a no, aki arccal a fold fele hajlik, a fuszalakhoz, es megprobalja erteni, mi dormog ki a Fold kohojabol,
