Irodalmi Szemle, 2019

2019/6 - TÖRÖK - Géczi János: V, mint végezetül (próza)

Robert egyensulyozza a poharat, koszonesre sem jut ideje, amikor hozzank er. A semmibdl terem mellette egy vele azonos koru, a meretenel nagyobb zakot hordo fiu. Robert elkepedve nezi. S keresen meg inkabb csodalkozik.- Bemutatsz

a kisasszonyoknak? - mondja az idegen, s maris kezet ad. Klaranak, majd nekem. De mellem huzza a szeket, s ratelepszik. - Valami azt sugja, hogy egyediil vannak. Szabad felajanlanom magamat kiseronek erre az alkalomra? 0 pedig az ismerdsom - mutat Robertre. - Azaz a kozos ismeriink, ugye? Robertet mindannyian ismerjiik.

Klara talalja fel magat, de csak a maga gyamoltalan modjan. Cigarettat kotor eld, a taskajaban hosszan matat, mire megtalalja, egy szalat nyom az en kezembe is. Varjuk, hogy tuzet kapjunk. Az arcom elott egyszerre ket gyufaszal lobban fel, osszeer a ket lang, az osszeolvadt langnyelvbe martom a cigarettamat, abbol gyujtom meg. Klara ekozben a maga dngyujtojabol - apro, noi targy, monogramos - csihol tuzet.- Sandor.

Sanyi vagyok. Allatorvos-hallgatd. Veszpremi a csaladom - hadarja az ismeretlen odatolakodott, hogy megsem mutatja be Robert. - Eta, ugye maga Eta?

Felszisszenek, mert Klara cipoorraval belerug a bokamba. Figyelmeztet. Sanyi kerdese ovatossagra int. A felszegnek tuno fiu kesziilt, hogy osszeismerkedjiink? - kerdem magamtol. Masreszt nines batorsaga ahhoz, hogy ne egyediil ferkozzon a kozelembe. Igaz, itt mindenki tancolni szeretne, szabad az ismerkedes, s ha ide barki is beter, akkor megszolithatd. Felkerheto. S szabad tenni a szepet. Egyaltalan, egy egyetemista miert nem tanulasra forditja a szabadidejet?

Reggel, a Phylaxiaban, reszletrol reszletre beszamolok az esterol. A Klara nelkiili estrol, aki ugy hagyott ott, mintha nem is egyiitt lettiink volna.