Irodalmi Szemle, 2019
2019/6 - TÖRÖK - Géczi János: V, mint végezetül (próza)
kivitelezhetetlen. Az akaratuk akadalyozza meg, hogy erzekelhessek, a dolguk bevegezetlen lesz. Aztan mar tudom, hogy nem is a trafik erdekli oket, hanem mi, akik valami utan a trafiknal kutakodunk. Ott allnak, megzavarodva, a csillogo es irolapnal alig nagyobb pultnal, a flu eldrehajol, ranyomja az orrat az uvegre, a gombszemu lany a fiu mogul kutatja a fiilket - es az uvegen levo visszkepuk minket figyel. A villamos csenget, felhorog, a kalauz felrantja az elso lepcso racsat, a szerelveny kigordiil es megtolti zajjal a Kossuth Lajos utcat. Nem izgat, hogy nem latom az eladd szavakat, az sem, hogy Klara megkeveredik az erthetetlen helyzettol. Maganak kereste. Amugy sem sorsfordito pillanat, ha bolond kifejezesekkel talalkozik az ember, vannak, s ez a jegyarus sem lehet mas, akik szeretnek olyan mondatokat alkotni, amelyet masok sosem mondtak eddig ki. A szavaknak van sorsuk, hoi ebbe, hoi abba a mondatba keriilnek, neha olyan helyzetbe jutva, amilyenben, amiota vilag a vilag, nem voltak. Ez az, ami foglalkoztat.- De legalabb elveztiik - huzodok kozelebb Klarahoz. - Majd’ mindegyik bolondos.- Nem. Nem errol van szo.- Hanem? Mi egyebrol lenne? Elmondod? Kezdettol fogva latom, hogy valami titkod van. Rejtegetted.- Hogy nincsenek. Reggel meg voltak, a semmibol jottek. Most pedig megint nincsenek.- Feljegyezted mindegyiket. A szavak nem tudnak megsemmisulni.- Az mind masolat volt. Kopia. Az eredetit szerettem volna - es Klara megfogja a kezemet. Nedves a tenyere. - S ha latod.- Szamomra nines koztiik kiilonbseg. Ket alma az ketto alma. De ket alma - es megnyujtom a szot -, az ugyanolyan a jelentesiik reven.
