Irodalmi Szemle, 2019
2019/6 - TÖRÖK - Veres Erika: Karaköy (vers)
fekete pont jar erte marvany jarolapra csereljiik azokat a betonkockakat, amelyeket a falunkban megszunt jeerde teriileterol hozattunk el felberelt munkasokkal a kertiinkbe, akkor, amikor meg iskolaba jartam lent belementek a halak folyosokat lyuggatva elnek benne elnek benne elnek benne benne x-x-xtorpek kezdtek izzadni a parton, azurkek ruhan feher fodrozat. odafont mintha vattacukrok tevelyegtek volna palcika nelkiil, lampafennyel hatulrol megvilagitva. es az a kek is atszdvdddtt. ize volt a nedves uszonynak, amely felgongyolodve szabta szet maga koriil az asvanyos csoppeket. delben hangja sines a repiiloknek. sot, ok maguk sem leteznek. zaj, csitt, sodor mogorva vagany patakzat, sziklahonalj csordultig izzadtan frocskoli apro alantszallo husmadarakka es igen, szikrakat ereszt ki, torkat koszoriilve szilaj morajlasban eget forgo alagutat megfoghatatlan oceannal parzo testebe. de azt nem mondhatom, hogy meztelen lett volna.
