Irodalmi Szemle, 2019

2019/5 - LENGYEL - Inga Iwasiów: Itt hagyott. Gyásznotesz (Tapasztalat) (Danyi Gábor fordítása) / LENGYEL

tul kifinomult vagyok a halandosaghoz - mar vegleg elbucsuztak, a fiatalabbak meg valoszinuleg nem emlekeznek ra, hogy a legiddsebb unoka illo modon viselkedett-e. A nagyvarosokban nem tanitottak temetoi etikettet, ennyit hozhatok fel a mentsegemre. Ezen feliil elokelo helyzetem a temetesen es az ott hierarchiabol kapott lecke sokaig guny targya volt a csalad szczecini oldalagaban.

Az elso halal, amelyben kozelrdl kellett reszt vennem, az anydsom halala volt. Korhazban halt meg egy ev utan, meghatarozhatatlan betegsegekben, ket ugynevezett hospitalizacio, vagyis nyaralas utan, amelyet velem es a gyerekekkel tdltott a tengernel. Oszinten szolva a betegsege elott nem volt oda ertem, ami ertelemszeruen nem konnyitette meg a kettonk dolgat. Amikor korhazi termekben fekiidt, kenyelmetlen agyakon, pecsetes agynemukon, es en majdnem mindennap mentem hozza, a fia iranti szeretetbol, hirtelen ugy dontott, hogy bepotolja az elvesztegetett idot, tudomasul vette a letezesemet, a kivetelessegemet hangsulyozta, mert mit tehetett volna mast? Leveseket foztem neki. Iparkodtam, abban az idoszakban szamitottak neki az ilyen dolgok. Az utolso uborkalevest mar nem ette meg. Nyugtaznom kellett, hogy a termoszt a tartalmaval egyiitt veszem at. A tengernel, a kempingben folytatott beszelgeteseinkbol egy mondatra emlekszem, amely az Arkoriska utcai belgyogyaszat es a pomorzanyi1

sebeszet kbzott helyezkedett el. „Ha elek meg, varrok neked egy haloinget”, mondta. Szineszi erzekkel ismetelte meg, „ha elek meg”. Alkudozni kezdett volna Istennel, akihez hirtelen visszatalalt? Es meg egy: „a betegsegen keresztiil jobban megszerettelek”. A nullatol a jobbanig, nehez megmondani, hogy - a felelmen tul - mit

1 Szczecin egyik varosresze.