Irodalmi Szemle, 2019
2019/5 - LENGYEL - Herczeg Ákos: Az intimitás titkai. Ady Endre Léda asszony zsoltárainak margójára (tanulmány)
desbe: a beszelo folyton megvonni igyekszik magat attol a celkepzettol, ami (aki) fele versrol versre torekszik. Immar nem en es masik feloldhatatlan tavolsagtapasztalata uralja az en szolamat tehat, hanem a kozelseg, a megerkezes rettenete, ami ohatatlanul felforgatja az intimitas tereit: a kin es az orom (mikent a gyulolet es szeretet) kifejezodesei ebben a strukturaban a szerelmi szenvedely atjarhato, felcserelheto elemeikent12 valnak felismerhetove (pontosabban a hetkoznapi tudasunk alapjan mondhatni felismerhetetlenne). Mindezt nemely vers kiilonosebb elbonyolitas nelkiil mutatja fel, ugy is fogalmazhatnank: tematizalja. A Tiizes seb vagyok peldaul a vazolt szerelmi erintettseg ellentmondasossagat transzparens modon lattatja: a „kinzo, egeto vagy” kozhelye ugyanakkor, ahogy szoba keriilt, nem a beteljesiiles meghiusulasanak erzesebol fakad, ellenkezoleg, az en „sebesiilt” allapota a vagy targyanak kozelsegebol, mondhatni annak kovetkezmenyekent all eld, ami azonban a kin fokozasat, igenleset hivja eld az en reszerol. „Tiizes, sajgd seb vagyok, egek I Kinoz a feny es kinoz a harmat, I Teged akarlak, eljottem erted, [...] Vagy szaggatott fol, csok verezett meg, I Seb vagyok, tiizes, uj kinra ehes, I Adj kint nekem, a megehezettnek”. Ugyancsak a „revbe erestol”, az „Orom hajojanak” a megerkezesetol vald retteges vonja uralma ala a beszelot a Leda a hajon cimu versben, elbizonytalanitva az idotlen varakozas felfokozott, ugyanakkor bizonyos ertelemben kinzo elmenyet es a beteljesiiles mulo eksztazisanak ertekrelacioit. „Hurrah, jon az Orom hajoja I Es hozza Ledat mar felem. [...] Oh jaj, szediilok itt a parton, I Oh jaj, most mindjart itt leszel”. A leglatvanyosabba alighanem megis az egyik kozismert korai Leda-vers deklaralja az odaadd szerelmi szenvedely beteljesithetetlen projektumanak ambivalens termeszetet. A Meg akarlak tartani cimu koltemeny a pillanat tunekenysegenek belatasa nyoman szamol le a kozvetlen testi erintkezes mint az intimitas vagyott allapotanak illuziojaval es ismeri el kimeletlen kovetkezetesseggel, versszakrol versszakra a multat vagy az almot a szerelmi elmeny atelesenek az egyetlen ervenyes terepekent. „Hoherok az eleven vagyak, I Atok a legszebb jelen is: I Elhagylak, mert nagyon kivanlak.” A masik ebben a felfogasban nem pusztan azert bizonyul „megtarthatatlannak”, es mint ilyen, csak „megszepitd” (tehat avalosagot atiro, meghamisito) „messzesegkent” vagy igeretkent valhat a vagy valodi targyava, mert az egyesiiles perce szuksegkepp alarendelodik az idonek, hanem mert az idill 1 2 I. m., 63.
