Irodalmi Szemle, 2019
2019/5 - LENGYEL - Herczeg Ákos: Az intimitás titkai. Ady Endre Léda asszony zsoltárainak margójára (tanulmány)
man („Sajat lelkembol fdlciballak”) valik konturtalanna, ennek nyoman ketsegesse valik a megszolitottat imaginalo (a vers sugallata szerint egyenesen megalkoto, a masik folotti uralmat mint szerzo tanusito) en beszedaktusa. „Hiaba libeg felve, fazva: I Telefroccsentem tintalevel, I Verrel, gennyel, konnyel, epevel.” A Mert engem szeretsz cimu versben pedig mar tavolrol sem pusztan a szerelmi langolas sziiksegszeru elmulasanak tiikre az ennel szemben allo (rendre idegenne valo) noalak, ami a megszdlalo borus hangulatat is mondhatni transzparense teszi, hanem hozzaferhetetlen titkokhordozoja. A masik azonban nem egy vilagos szerelmi tortenes elotereben valik - mintegy az egykor termeszetesnek tuno osszhang torvenyszeru felbomlasa kovetkezteben - megkozelithetetlenne, sot egyenesen megfejthetetlenne az en szamara. A tiikorhelyzetbol adodo tobbertelmuseget messzemenokig kihasznalo versnel a beszedhelyzetet megalapozo szituacio eppoly bizonytalan, mint a masikrol tett megallapitasok vonatkoztathatosaga. „Aldott csodaknak / Tiikre a szemed, I Mert engem nezett.” Azt lathatjuk, mikozben latszolag nagyon is konvencionalis modon jar el a koltemeny a nd eloirasszeru eszmenyitese vagy a szerelmi vallomas kozvetlensege szempontjabol, az elerhetetlen csodakat magaban rejto masik tekinteteben - a latas ketiranyusaga folytan - az en „csodaja” tiikrozodik vissza. A masik igy egyszerre lesz az en nezopontjabol „birtokosa” sajat es mintegy mediuma az en titkanak, azaz valik onazonossagaban feliilmulhatatlanna vagy utolerhetetlenne („csodava”) es az en (a masik altal ugyancsak fel nem tarhato) miszteriumanak kiszolgaltatottjava. Eszre kell ugyanis venniink, a megszolitott rendkiviilisege rendre az en „tiikreben” nyilvanul meg: a megszolitott szeme csupan azaltal tunik fel mint izgalmas, feltarasra varo titkok hordozoja, hogy az enre vetultek, igy eldonthetetlen, hogy a „csoda” voltakepp melyik felre vonatkozik. Hasonloan az „asszonysag” (azaz a noi identitas) csak az ennel valo szigoru ok-okozati relacioban ertekelodik fel („Aldott ezerszer I Az asszonysagod, / Mert engem nezett”). A nd iranti hodolat kifejezodeset ez esetben megelozi a megszolitott enre valo iranyultsaga, igy - a klasszikus szerelmi versbeszeddel ellenkezo modon - nem a ferfi, hanem a nd szerelme lesz a vallomastetel kiindulopontja („S mert nagyon szeretsz: I Nagyon szeretlek I S mert engem szeretsz: I Te vagy az Asszony, I Te vagy a legszebb.”). Az [7/ versek nyitociklusa tehat mindenekelott a szerelmi megnyilatkozas eredendo hierarchikus pozicioit relativizalja azaltal, hogy elbizonytalanitja a rajongas retorikajanak
