Irodalmi Szemle, 2019

2019/4 - Lénárt Tamás: Énvesztés, szótapadás, saját ritmus. Az autizmus emlékezéspoétikája a Világló részletekben (tanulmány)

ugy a szoertelmek is kontaminalddnak, s ez hozza letre az esemeny emlekezetet, amely tehat ugy hordozza a hozzaferes nehezseget, a forrasoknak vald kitettseg nyomat, hogy a nyelvelsajatitas es ezaltal a vilagmegertes kis modelljeve valik: aprolekos munkaval tartja fenn emlekezet es esemeny, „a szavak es a dolgok” kdzotti athidalhatatlannak tuno tavolsagot, aminek soran nem egy adott emlekezoi szubjektivitas csap ossze a forrasokkal, hanem a forrasok reven bomlik ki, valik lathatova az emlekezo tudat kialakulasanak folyamata.

Mintha ezt a gatat vagy akadalyt; a szavak fogalmi, szenzualis es ertelmi sikjainak kovetkezetes divergenciajat, aszinkronitasat,14

illetve mindennek a rogziileset az emlekezes soran illetne a szoveg az „autizmus” cimkejevel, amely igy mintegy belulrol, „mukddes kozben” valik megtapasztalhatova. Ugyanakkor az emlekezes ezaltal vegervenyesen leter a „feltaras” vagy az emlekezo ent szervezo „narrativ sema” retorikainak utjarol, hogy a tobb sikon mozgd, dinamikus elmeny es ezaltal az erre emlekezo en megragadhatatlansaganak kronikajava valjon.

14 Ebben az ertelemben ugyanis a „kepszeru” gondolkodas nem mas, mint bizonyos vizualis szenzaciok megorzese emlekkent a fogalmisaggal (annak logikajaval, idobelisegevel, jelenteskepzesevel stb.) szemben. A latas emlekezetehez vo. tobbek kozott kulbnosen az anya altal javasolt kis meditativ gyakorlat emlekezetes leirasat, 1/338-339.