Irodalmi Szemle, 2019

2019/4 - Nagy Hajnal Csilla: Íróalakok a modernitás prózanarratíváiban II. J. D. Salinger és Sylvia Plath műveiről (tanulmány)

vellaban is, amelyik ongyilkossagarol szol. Rubin es Plath eseteben te­­hat a narracio nem vegez eltavolodast a szubjektumtol, az identitastol viszont igen, Hajnoczy Perzsidjaban egy folyamatos osszecsuszas es osszeolvadas figyelhetd meg az identitas es szubjektum kozotti tavol­­sag teren, Salingernel pedig affele kettos allapot uralkodik, egy tavoli es kozeli szubjektum egy iddben van jelen. Ahogyan tehat azt a regenyekhez kotddd egyes fejezetekben vizs­­galtuk, az elveszettseg, a kitaszitottsag es a teboly fokozottan jelen van azon szepirodalmi alkotasokban, amelyek az irast tematizaljak. Hogy milyen merteku ennek a feloldhatosaga, az az identitas es az egzisz­­tencia viszonyan mulik. 5. OSSZEGZES Az altalam vizsgalt muvek egy nehany evtizedet lefedo iddben sziilet­­tek, es az idobeli kozelseg megalapozott egy szellemi kozelseget - az egzisztencializmus es a kor muveszete hatottak egymasra, formaltak egymas szellemiseget. Az abszurd ember onnon egzisztenciajara valo ebredesevel jar, hogy reflektaljon azon tevekenysegeire, amelyek altal megkonstrualja onmagat - igy termeszetes, hogy az ebben a korban sziileto muveszeti alkotasok hasonlo temak menten, hasonlo proble­­makat felvetve bogozzak ki identitasukat, reflektalva sajat letjogosult­­sagukra.

Next

/
Thumbnails
Contents