Irodalmi Szemle, 2019

2019/4 - Hizsnyai Zoltán: Állóhullám I. (vers)

HIZSNYAI ZOLTAN

ALLOHULLAM I.

Lezuditja a let. Egyreszt a torkan, masreszt, hosszabb tavon, a mondat rejtett alanyakent.

Nem tudja, mitevo.

Legyen-e egyaltalan.

U1 a sutba.

Aztan mar ott ill.

Telik, eltelik, mindket ertelemben. Gyomor, ido es akit most onmaganak kepzel.

Mindent kiiirit.

Csak azt nem tudja, ki iirit. Orran rang egy ideg.

(Ez gondolkodoba ejti..., de aztan elhessegetik.)

Minden szoba joheto dnmagatol azt kerdezi, hogy jutottak ide.

Nem valaszol.

Egyike, masika se.

Vegiil kiiirul minden.

Egy kis nyomoronc szello bizergeti csak a metaforabokrokat.

Mi mast tehet, olyba veszik.