Irodalmi Szemle, 2019

2019/3 - KELET-KÖZÉP - Szászi Zoltán: Kirké tenyészete, avagy honnan lehet majd utánpótlás. Az én kórtársaim (próza)

tak ram, idegenre. Kirke szigeten jartam nemreg, 6, mit nekem par ezer ev, s lattam, a disznok mint valnak istenno varazslataval falank allatta, de meg azok is kiilonbek voltak, mint e sunyi itt! Az artany csak eszik, hizik, majd kesnek megadja magat, nevel hajat magan, s husat tekenokben orvul ejtett vadeval keverik. Latom, jutott beldle neked is! Nem vagyok arto, szenvedek, haborubol, lelemennyel megvett Ilionbol hazafele igyekszem, Ithakaba. Megismer kondasom, s flam var, s mit nappal megfont naszagyi takardnak, az ejjel azt szejjelbonto szep felesegem. Csak o tudja a titkat hitvesi agyunknak! Jo nyilam felajzasra var, s ha itt lenne, atlonek vele karmenton, kromcsapokon, levernem a port a pusztulo vilagotokrol! Idegen vagyok, hazam s hazam keresem, s itt nem is adnak meg eselyt se fejem hajtani le beken! Atok e tajra! - szol a lelemenyesnek nevezett vandor, s eltunik. Csak egy pohar marad utana, benne bor, vizezett. Bamul a fotorzs, sunyi, s pult mdgott egykedvusegbol borravaloval kimozditott lanyka, meg tompulo agyu, merito forraloval sort melegito komak, mi a csuda ez? Elebb meg itt volt. Egy szelet hus van az asztalan meg, szep szinu, tengeri levego, fon szelek forro leheletetol csorgon szaraz, kozepen egy csiknyi zsirral. Bamul a nep. Hova lett? Mi ez itt? Majd a fotorzs eszhez ter, sunyit menten lekapja s inti, ne igyon annyit, ha mar hallucinal. Messze a templom melletti kozerttel egybeepitett kocsmatol, mar ballag tovabb a szomoru vandor. Lelemenyes Odiisszeusz, hiaba foglaltad el Trojat, a bus omlott falu Ilionban elesettek arnya kisert vegig utadon. Erisz gyozott, a viszalye lett minden. Latod, Parisz, Hektor, Akhilleusz, Priamosz, mind Hadesz birodalmaban leledzik, s nines mar, ki legendat meselne a hosi korrol. Te azt is tudod, Kirke disznai vagohidon vegzik, s kotelezd a komak szerint a bejelentes. Tanum ra az eg, holnap megint dliink. Holnap.