Irodalmi Szemle, 2019
2019/2 - Nagy Hajnal Csilla: Íróalakok a modernitás prózanarratíváiban I. (Rubin Szilárd: Csirkejáték, Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából) (tanulmány)
1. SARTRE AZ IRAS F I L0Z6FI A JAR6L Az alkotas jelensege, okai, megnyilvanulasi formai gyakran allnak filozofiai munkak homloktereben, es izgalmas vizsgalddasi teriiletnek mutatkoznak. Maga az iras mint aktus dnmagaban is osszetett jelenseg, tehat mielott raternek az altalam valasztott, irokaraktereket felvonultato szepirodalmi muvek elemzesere, fontosnak tartom, hogy egy, az iras aktusaval foglalkozo filozofiai muvet is elemezzek. Jean-Paul Sartre Mi az irodalom?2 cimu konyve foglalkozik az iras okaival, jelentesevel, cimzettjevel. Elemzesem vonatkozasaban azert is fontosak Sartre vizsgalodasai, mert a muvek eseteben az olvasokozonseg kerdese, a velt es valds olvasok jelenlete is jelentessel bir. Sartre ugy veli, hogy a mualkotast kozos erofeszitessel hozza letre annak iroja es olvasoja: „Muveszet csak masokert es masok altal van”, az olvaso szubjektivitasaban jon letre az irodalmi alkotas szubsztanciaja, a konyv igenyli az olvaso szabadsagat, azt, hogy amaz objektiv egzisztenciava valtoztassa az alkotas altal feltartakat? Az iras (hasonloan az alkotas egyeb mufajaihoz) minden esetben egy sajat univerzum megteremtesevel jar - akkor is, amikor egyertelmu autobiografikus elemekkel dolgozik a szerzo, mint peldaul Hajnoczy eseteben. Ez az univerzum pedig a valdsag tiikorkepe, rezonal ra, sajat eszkozeivel ertelmezi azt. Ezzel az aktussal (legalabb az itt targyul szolgalo szepirodalmi alkotasok eseteben), tehat a koriilottiink levo vilag ertelmezesenek eros vagyaval megis egyiitt jar valamifele elveszettseg, a rendszerbe valo beilleszkedes keptelensege. Kapaszkodokat es tampontokat keresiink, egyszerre azonosulunk vele es szakadunk le a vilagrol, teremtiink magunk kore egy olyan univerzumot, amelynek mar kepesek vagyunk atlatni es alkalmazni a szabalyrendszeret, es minel inkabb feloldjuk az ellentmondasait, annal egyertelmubbe valik, hogy ezeket az ellentmondasokat valojaban keptelenseg feloldani. Ebben rejlik az alkotas tragediaja: az, hogy milyen kozel visz minket a celhoz, megis pusztan ravilagitani kepes arra, mekkora is valojaban a tavolsag. 2 Jean Paul Sartre, Mi az irodalom?, Bp., Gondolat Kiado, 1969. 3 S artre, i. m., 58-61.
