Irodalmi Szemle, 2019

2019/2 - Szászi Zoltán: Lásd, mire változik hősök fegyverének fémje… Az én kórtársaim (próza)

bronztiikor, beretva, kova, tor, kard, kelevez, sarkantyu, nemes anyagbol vert pancel, pajzs, s nemi draga ekszer is! Ha ezt mind megsejtettek a hos sirjaban, menten megfurtak, aknaval bolygattak, s a feldult test megszegyenitve hevert tovabb odujaban, mig a rabid vigyorogva nyargalt messzire el, s az aranymuvesnel, kovacsmesternel be nem valtotta a kincset. Az csodaszep eziist, az orok arany, a ritka elektrum, mind es mindig atvaltozott es atvaltozik. Vagy penzze lett, mint a ton kivert drachma vagy szesztercius; vagy fiatal lany nyakat, netan derekat ekito, finoman sodort lancca, mellyen sulyos erem fuggdtt. S ennek az ajandekba, jegykent kapott ekszernek az ellenaldozata bizony gyakorta volt a feltett, hamvas sziizesseg! Mit az arannyal felekitett leany a penzt lapattal dobaid ven lokupec; a lucullusi lakomakat rendezd kejenc szenator; a szaz ev osi dicsoseggel hivalkodo, puha, urhatnam polgar; netan a vas vertjei alatt vegleg elszottyadt agyeku, fogatlan es buzlo szajjal bort vedeld, felbolond hadvezer agyan veszitett el. S mig gydmdszdloddtt, horkant es motozott felette a masik kejvagyo test, o csak sirt befele, mert ifju kedvese jart az eszeben. Ki tebolyodva menekiilt messze a varostol, ne lassa, ne fajjon neki a banat, a megalaztatas! Ilyen az arany sorsa!

Lassuk csak, mire megy ki a vasnak sora! Legelebb is azt a rozsda veri ki, megbarnul, bizony, hasonszin lesz az iiriilekkel, kikorhad belole a nyel, lefittyen a markolat, a borszij, foldde valik a fatok, kipercen az el, megvakul az acel fenye. Jobb esetben hare utan osszeszedik a tort fegyvert, s a langban, izzasban valo megtisztulassal uj eszkozt ut ki belole a kovacsok keze, sisteregve forr el pirosan az izzadtsag, mi racseppen. Igy jar a rez, s mind az on, meg mas femek is. Lemezze, ingotta, tombbe olvasztva varjak a feltamadast, s a moho vilag ujrateremti a targyakat, s lasd, a hasznalok is masok lesznek.

Mast kinalok nektek! Nezzunk helyzeteket, ki s mire ordasul mostansag, s hogy arul egy gyekenyen gazzal, gonosszal, megalkuvoval, mikent dekazza fel es adj a el lelket az brdognek, percemberkeve gyalulva korabbi heroszi mivoltat. Hogy lenne ilyen? Bizony! De mennyi van am! Nehanyszor szoltam mar azokrol, akik a nemest sarra legyalazzak. Szamuk szaporan nd, szinte naprol napra. Most is! Mint a piac le-