Irodalmi Szemle, 2019
2019/2 - Fekete Anna: Emigráns dal (VIII.) ; Hús ; Nénik, valahányan (versek)
HUS Nagy-nagybatyam a testet Mariskanak nevezte. Hiszen huseges, jo cseled. Puha, feszes, friss, gyenge, az evek alatt lassan bsszeno veled. Jambor, falusi lany, akit a banat bsszetor, az orom meggyogyit. Sokszor megsertodik: ilyenkor idegent enged be torkon, orron, fulon, hiivelyen keresztiil. Hogy ezek a lenyek- nevezzuk igy - osszepiszkoljak a konyhat, felduljak a nappalit, a csikkeket szerteszet szorjak. Micsoda dolog ez?, kerdezem. Annyira, de annyira megbizhatoknak tuntek, nagysaga, kerem. Mar csak ezert sem bizok benne. Pedig a ferfiak dt szeretik helyettem, az utlevelemben is az o kepe vigyorog szegyenlosen. Estenkent csendesen varom, hogy a hotelszobaban a sok siirges-fbrgas utan- a bekapcsolva hagyott sziv es a kikapcsolt mobil mellett - a falnak fordulva vegre elszenderedjen. Egyediil talan. Csak par perc reviilet.
