Irodalmi Szemle, 2019
2019/12 - ÁLNÉV - Komor Marcell: Ilyenek a fák, amikor senki sem látja őket (Részletek, próza) / ÁLNÉV
„A mennybel-isten tekintsen le e nyomorult foldi hajlekraaa, konyoriiljon e betegagyban fekvo szegeny porhuvelyeeen” - kezd a halokopeny ujabb kantalasba. „Ra se hederitsen” - mondja a fiatalabb kopeny legyintve. „Amikor maganal van, egesz nap imadkozik. Szakmai artalom.” „Mikor lehet valami biztatot kijelenteni az allapotarol?” - kerdezed, az alladdal a melletted fekvo testre bokve. Vidaman veti oda: „Mindjart.” Csodalkozz el: „Mindjart?”. „Most” - nyomatekosit a kopeny. Erre magad sem szamitottal. „Most?” - kerdezed onkentelen reflexszel, mintha csak felkohognel. „ Az iment egyeztettem a foorvos urral. Hamarosan megkezdjuk az ebresztest. Meg egy betegnek ellatjuk a bajat - utana eletet leheliink az apjaba.” Arra gondolsz, epp ez tortenik most. Nem baj. Ok tudjak. Lesz, „ami lesz”. Most veszed csak eszre, hogy a feher kopeny hamiskasan mosolyog. „Hogy kell elkepzelni az ebresztest?” - kohogsz fel ujra. 9„Ahogy a nagy kdnyvben meg van irva” - mondja. (-» meghatarozas) „ Attol fuggoen, hogyan reagal a tiideje, fokozatosan csokkentjuk a gep tamogatasat. Ha minden rendben megy, kivessziik a lelegezteto csovet a torkabol.” Sdhajtva bolints. A kopeny folytatja: „ Az ebresztes mindig keteselyes. Vilagnezet szerint lehet imat mormolni” - a kezfejevel es a tekintetevel jelzi: „felfele vagy lefele”. Aztan hangot valt: „De mert ne menne minden rendben, csupan a betegek 40%-anal lepnek fel komplikaciok!” Biztatoan a valladra teszi a kezet, de nem nez a szemedbe. „Igyon addig egy kavet. Van egy automata az alattunk levo emeleten.”
